Sarmatia
Sarmatia, Σαρματια, így nevezték Mela (3, 4) óta azt a földet, a mely Nyugat felől a Visztulától és a Keleti tengertől egész a Tanaisig terjedt az Ister hosszában; Ptolemaeus szerint a Visztulától a Volgáig terjedő föld, melyet a Tanais a következő két részre osztott: 1) S. Europaea (η εν Ευρωπη Σ.), határa Nyugaton a Visztula (ma is Visztula), Délen a Carpates hegysége (a Kárpátok), a Tyras folyó (Dnyeszter) és a Maeotis tó, Északon az óczeán és az ismeretlen föld. E terület hegyei voltak a Peuce hegye, az Amadoca hegysége (a kharkovi és kievi domblánczolat), az Alaunum vagy Alanum, το Βωδινον ορος (a Valdaj), a Venedici és Rhipaei montes. A legrégibb görögök véleménye szerint ez utóbbiak képezték a világ északi határát, melyet a görögök mindinkább Észak felé helyeztek, a mint földrajzi ismereteik gyarapodtak; Ptolemaeus szerint a mai Moszkvától Délre és Nyugatra kell ez emelkedéseket képzelni. S. számos folyója (Hdt. 4, 47. 82) közül a Pontus Euxinusba ömlik a Borythenes (Dnyeper) a Hypanisszal (Bug) és a Tyrasszal (Dnyeszter); a Palus Maeotisba a Tanais (Don) mellékfolyóival (Hygris és Gerrhus, Lycus, ma Berda stb.), a sarmatiai óczeánba a Vistula, Gattalus (tán a mai Pregel), a Chronus (Niemen), Rhubon (Düna). Lakósai a Sauromatae (Σαυρομαται, Συρμαται), később Sarmatae (Σαρμαται) néven, a kik Herodotus (4, 21) szerint a Tanais és Rhea alsó folyásánál laktak, Ptolemaeus (3, 5, 7 skk.) szerint a következő népekre oszlottak: Venedae (a Venedicus tengeröbölnél, a Visztulától a Memelig), alább a Peucini, Bastarnae, Iazyges, Roxolani (a Maeotis északi szélén), Alauni v. Alani (egész a Caucasusig). e fontosabb népek közt több kisebb is lakott, pl. a Gothones, Finni (a finnek), Burgundiones stb. A déli vidékek kivételével az ország zord és télies, földművelésére kevéssé, de baromtenyésztésre alkalmas volt. 2) S. Asiatica (η εν ’Ασια Σ.), a Tanaistól a Rha (m. Volga) torkolatáig, a Caucasustól az északi ismeretlen vidékekig. A Tanaistól DK.-re volt a Marabius, Theophanius, Atticites és Hypanis (m. Kuban) torkolata; a Rha a Caspius tengerbe ömlik. Főhegységei a Hippici, Cerauni és Coracci montes voltak. A Volga eredeténél laktak a Βασιλισκαιοι; más népek a Modaces, Hippophagi; a Zacatae és Saurdeni, a Felső Volga jobb partján laktak. Strab. 7, 302. 305 sk. 311 skk. P. K.
