BIRÓ
BIRÓ, BÍRÓ, (bir-ó) fn. tt. biró-t, tb. biró-k, vagy szokottabban: birák. Személyragozva: birám, birád, birája stb. Eredetileg, aki hatalommal, törvényhatósággal bír mások fölött. 1) Általán oly személy, ki akár hivatalból, akár hivatlanul mások tettei, müvei fölött itél. Igaz, részrehajlatlan, mély eszű, és belátásu biró. Szigorú, lágy, részrehajló, hamis, megvesztegetett biró. Kiki kegyes biró magának. Km.
„Légyen álom, légyen biró,
Bátran megyek elébe;
– – – – – – –
Mert ha biró: nem furdal vád,
Mert ha álom: nyúgalmat ád.“
Bátran megyek elébe;
– – – – – – –
Mert ha biró: nem furdal vád,
Mert ha álom: nyúgalmat ád.“
| Berzsenyi. |
2) Bizonyos községnek, falunak, városnak főnöke, s az illető tanács elnöke. Falusi, városi biró. Öregbiró. Bagoly is biró a maga barlangjában. Km. Simon biró hajtja a lovat, azaz, asszony parancsol a háznál. Birót választani, birót tenni, letenni. A sereg és a biró (cohors et tribunus). Münch. cod. Pesti Gábornál: előttök járó. 3) Törvényhatósági személy, kinek hivatalos kötelessége a köréhez tartozó peres ügyekben itélni. Országbiró. Szentszéki birák. Fő-, alszolgabiró. Álbiró. Itélő biró. Közbiró; a hirályi tábla közbirája azaz a birótagok egyike, kinek más neve (pl. itélőmester) nincs. A jó lelki isméretnek nem kell itélőbiró. Km. Udvarbiró, vásárbiró, koldusbiró. Átv. ért. kisbiró, kinekkinek saját lelkiismérete.
Valószinüleg nyelvünkből kölcsönöztetett a szerbeknél is ez értelemben használt birow, mert biró a szláv nyelvekben szud.
