GYÖNGÉDTELEN
GYÖNGÉDTELEN, (gyön-g-e-ed-telen) mn. tt. gyöngédtelen-t, tb. ~ěk. Nem fínom bánásmódu, ki másokat nem kimél, ki nem iparkodik szavaiban és tetteiben mind azt kerülni, mi által másban kellemetlen érzést gerjeszthet, pl. gyöngédtelen az oly ember, ki jóhitü adósát mások előtt emlékezteti adósságára; vagy oly férj, ki nejének apró hibáit, hiuságait mások előtt nevetségül elmondja. Határozóilag am. gyöngédtelenül.
