GYOLCS
GYOLCS, (gyo-l-cs) fn. tt. gyolcs-ot. Eredetileg vagy gyócs (gyó-ocs), t. i. az l betü úgy csúszott bele, mint a csók, szőke, gyümőcs, kenőcs stb. szókból tájdivatosan lett csolk, szölke, gyümölcs, kenölcs; és gyöke szintén a meglágyított jó (jó-ocs am. jó szer, fínom szer, V. ö. GYÓ és GY betű), vagy más származtatással, a mennyiben legfehérebb vászonszövet, rokonítható a fehéret jelentő hol gyökkel: holos, (fehéres) = hols = holcs = gyolcs. Egyébiránt illirül gyolgy, gyolcs, románul zsolzs, oroszul cholszt. Jelent fínom, fehér vásznat, különösen lenből vagy gyapotból szövöttet. Üngnek való gyolcs. Patyolat gyolcs. Melléknevül am. gyolcsból való, gyolcsból készült. Gyolcs lepedő, gyolcs üng.
„Gyolcs az üngöm, gyolcs a gatyám,
Sári hugom vigyáz reám.”
Sári hugom vigyáz reám.”
| Népd. |
