HIVSÉGTELEN
HIVSÉGTELEN, (hi-v-ség-telen) mn. tt. hivségtelen-t, tb. ~ěk. 1) Hivség nélküli, azaz fogadását, esküjét, adott szavát, felvállalt köteleztetését gonosz szándékkal megszegő. 2) Különösen, alattvalói, jobbágyi kötelességét szántszándékosan megsértő, s nem teljesítő. Hivségtelen jobbágy. Királya, hazája iránt hivségtelen polgár. Máskép: hűségtelen. 3) Büntető törvényünk szerént, olyanról mondjuk, ki felségsértést követ el, vagy a közállomány ellen fellázad. Határozóul am. hívségtelenül.
