IRMAG
IRMAG, (ir-mag) ösz. fn. 1) Valamely nemnek vagy fajnak utósó magva, ivadéka, akár az állati, akár a növényi országból. Úgy elpusztítom e népet vagy családot, hogy irmagnak való sem marad belőle. Első tagja ir, talán a fiut, magzatot, ivást jelentő ivar-ból változott által, mintha volna: ivar-mag, azaz szaporítani való ivadék. 2) Minthogy az utósó ivadék vagyis gyermek legkedvesebb szokott lenni, jelent átv. ért. kedvencz gyermeket. Vigyáz rá, mint az irmagra. Kedves irmagom, egyetlen irmagom!
