JEGECZ
JEGECZ, (jeg-ecz) fn. tt. jegecz-ět, harm. szr. ~e. Általán test, mely lassan-lassan bizonyos szabályszerű formára alakult öszve, pl. midőn folyékony testek, valamint felolvadt érczek, s különösen savak fokonként szilárd állapotba mennek át, s a testek különböző természetéhez képest különböző alakot mutatnak. (Crystallus). Máskép: jegecs v. jegőcze.
