NÁTHA
NÁTHA, fn. tt. náthát. Kóros állapot, midőn meghülés vagy kipárolgás megakadályozása miatt bizonyos nedvektől az orr bedugúl, néha a mell és
torok elfogúl, a hangbeszéd nehezzé és tisztátalanná lesz, s mely néha fejfájással és huruttal párosúl. Száraz nátha, midőn a nedvek mintegy megmerevednek. Folyó nátha, midőn az orr folytonosan nedves. Eredetére nézve vagy az n-től mint orrhangról származtatható, vagy pedig minthogy e szóban alapfogalom a nedvesség, legvalószinübb, hogy gyöke nát vagy nád egy a madár, nadály szók nedvét jelentő nad, magas hangon ned gyökével, s képzésre olyan, mint turha a tur, porha a por, lomha a lom gyököktől. A cseh nyelvben is eléjön nátcha. Egyébiránt V. ö. NAD.
