POSZ
POSZ v. POSSZ hang, és fn. tt. posz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~sza. Gyöngébb kisuhanásu szél a végbélből, változattal: fing. Banyaposz, vén banya fingja; továbbá átv. ért. pöfeteg, minthogy ez is poszszan, midőn öszvezuzzák; máskép: poszgomba, vagy csak egyszerüen: posz.
Fuvásra vonatkozó hangutánzó, melyet az ajakhang fejez ki; hasonlók hozzá a szintén ajakgyökhangu latin pedo, pedor, továbbá foeteo, foetor, s a magyar büz-hödt, büd-ös szók gyökei, valamint fing is.
