REÁ
REÁ, l. RÁ. Amabban az e éles ë, ezért a székelyeknél: riá. Egyébiránt a ~rë névmódosító rag látszik eredetinek; ezért a göcseji tájnyelvben vásár-re (= vásárra); hol ugyanazon okból: ház-be, kapá-ve (= kapá-vel azaz kapával) stb. s re-á öszszébb húzva: rá am. re-vá (a vá mint ho-vá szóban) v. re-já (a já mint hoz-já = ,hozzá’ szóban). Az egyszerü rám, rád, ránk, rátok lehet ra-am, ra-ad, ra-unk, ra-tok is, vagy ri-am, ri-ad stb. A re-á v. öszszébbhúzva rá szóban az á semmi esetre sem alakulhatott az ő személynévmásból, mint némelyek hiszik, mert akkor képtelenség volna: re-á-m, re-á-d stb. jelentése, t. i. ő és én-re ő és te-re egyszersmind.
