RECZE
RECZE, (re-cze) fn. tt. reczé-t. Apró szemű hálóhoz hasonló szövet, vagy fonat, vagy kötés, vagy varrat, mely bizonyos ruhanemüekre kelméül, vagy cziczomául szolgál. Recze fejkötő, recze-csipke. Reczével szegélyezett kendő, szoknya. Apró szemü recze. (Szabó D.).
Minthogy a recze egymástól hézagosan elválasztott szálakból, fonalakból áll: legközelebb hangi és fogalmi rokonságban áll vele rét, réteg, továbbá a vastaghangu rács, rácsa, ez utóbbiak mint vastagabb szálakból, pl. fából vasból való recze; miért azon szók osztályába sorozható, melyekben a gyökhang r, s a rovás, vonalazás alapfogalma rejlik, milyenek a fenn említetteken kivül ráncz, redő, reped, rés, rész. Alakjánál fogva kicsinyzőnek látszik re-cze, mint be-cze kis bégő azaz borjú, ba-cza együgyücske, butácska, a bámulásra vonatkozó ba, czo-cza a malaczot hivó czo, czi-cza, kis macska, a czi gyöktől. Egyébiránt ha így elemezzük is: recz-e, úgy tekinthető mintha volna red-cze v. redő-cze (v. ö. RED); és mindig csak a kicsinző cze képző látszik benne rejleni. Idegen nyelvekben leginkább öszveüt vele a latin rete.
