ROSTA
ROSTA, (ros-t-a) fn. tt. rostá-t. Keresztben és hézagosan öszveszőtt rostokból álló, s döbön alaku karimával ellátott gazdasági eszköz, mely által különféle szemes jószágot, homokot, kavicsot stb. a szemettől s más idegen részektől megtisztogatnak. Vas rosta, melynek rostjai vas drótokból állanak. Fa rosta v. török rosta, vékony faszálakból való rostokkal, milyet a nyomtatók és szórók használnak. Sűrü, ritka rosta. Szelelő rosta. Abrakos rosta.
„Kell a gazdasszonynak szita, rosta, kanál.“
Vőféli vers.
Rostával meríteni a vizet, am. haszontalan munkát tenni. Vak aki a rostán által nem lát. Rostát vetni, am. rostaforgatásból jövendőt mondani. Némileg különbözik: szita.
Alapértelménél fogva ugyanaz, ami a rost, az a utóhang az eredeti értelmet határozottabbá tevén. V. ö. ROST. Dankovszky szerént illirül és oroszul: reseto.
