SZŰZESÉG
SZŰZESÉG, SZÜZESÉG, (szűz-e-ség) fn. tt. szűzeség-ět, harm. szr. ~e. Szűzi állapot, midőn a nemi, különösen női szemérem szeplőtelenül megőriztetik. V. ö. SZŰZ. A közönséges szokás ugyan kettőztetett s-vel ejti: szüzesség, de hibásan, mert törzse nem szűzes, hanem szűz, s ebből ség képzővel lett szűzség, mint Molnár A. irja, végre könnyebb kiejtés végett e közbetéttel lett szűz-e-ség; mint ,békeség’ és ,bölcseség’ szók is. Szüzeség példája, tűköre. Szüzeséget fogadni. Szüzeségét elveszteni.
