VAGDALKOZIK
VAGDALKOZIK, (vág-od-al-koz-ik) gyak. k. m. vagdalkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Magát védőleg, vagy másokat megtámadva bizonyos eszközzel, fegyverrel ide-oda vág, üt, sujt. Ütközetben karddal, verekedésben bottal, baltával, széklábbal vagdalkozni. Á viaskodó madarak orraikkal vagdalkoznak. A bagoly is vagdalkozik a maga odujában. (Km.). Átv. szóbeli versenygésben, czáfolásban, keményebb, csipősebb kifejezésekkel bökdösi ellenfelét. Másképen: vagdalódik, vagdalódzik.
