VETÉLŐ
VETÉLŐ, (vet-él-ő) mn. és fn. tt. vetélőt. 1) Aki v. ami vetél. 2) Csolnakformára kivájt, közepen likas faeszköz a takácsoknál, melylyel az ontokot, azaz bélfonalat a mellékfonalak között által dobálják, ide-oda vetélik. Egyszersmind ez szokott lenni a takácsok kiakasztott czímere. Néhutt az l-et kettősen ejtik: vetéllő; Csikszékben: vetőllő.
