ZAJ
ZAJ, fn. tt. zaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Erősebb kitörésü, de tompa és homályos hangok, vagy szószatok keveréke, p. midőn egyszerre sokan fenhangon beszélnek, kiáltanak, perelnek, vitatkoznak stb. Hasonló hozzá, de valamivel gyöngébb a zsibaj, zsivaj, zsibongás. V. ö. ZUGÁS, ZENGÉS. Zajt ütni, v. csapni. Sok zaj semmiért. (Km.). Micsoda zaj ez? 2) Szélesb ért. akármily egyes, de tartós, és folytonos kiáltás, lárma, zörgés. 3) Jégdarabok, melyek egymáshoz surlódva, néha egymásra torlódva, némi tompa morajjal, zajogva huzódnak alá a folyón, vagy tolódnak a partra. A Dunán sok, sűrü a zaj. A zaj között nehéz átvergődni a folyón.
