Mesek
Mesek Ókori keleti nép neve. Országa a Fekete-tengertől délkeletre terült el, a kaukázusi hegyek között. Jáfet »fiai« között említi (1Móz 10,2; 1Krón 1,5). Azonban 1Krón 1,17-ben Sém fiai között szerepel. (Itt Mesek helyett Mas olvasandó.) Tuballal együtt az erős és harcos népek közt említi (Ez 32,26). Rósnak, Meseknek és Tubalnak Góg a fejedelme; Isten ítélete folytán azonban Izráel hegyein fog elpusztulni Góg és egész hadserege (Ez 38,2kk; 39,1kk). Mesek nemcsak erős, harcos nép volt, hanem gazdag kereskedő nép is: érccel és rabszolgákkal kereskedtek (Ez 27,13). A zsoltárírónak fájdalmat okoz, hogy Mesekben, Kédár sátrai közt »a békesség gyűlölőivel« kell együtt laknia (Zsolt 120,5-7). (A Mesek szó helyett itt a Masszá szót tartják helyesnek.) Amikor Isten összegyűjti a népeket és megmutatja nekik dicsőségétz Mesek, Tubal és Jáván is ajándékot visz az Úr házába (Ézs 66,19; a szöveg a LXX alapján javítandó; a »Mesek« szó az »íjászok« szó másféle pontozása által ismerhető fel). Meseket az asszír szövegekben említett musku-val és a Hérodotosz irataiban található moszkhoival azonosítják. Az asszír királyok már a Kr. e. 12. szd. vége óta harcoltak ellenük.
