kenyérjegy
kenyérjegy: részben → mesterjegy, részben → tulajdonjegy. Az első esetben az előállító pékműhely (sütöde) alkalmazta készítményein mint árujegyet; a második esetben azok használták, akik az otthon elkészült nyers kenyeret községi sütödébe vitték és az elcserélést kenyérjegy használatával akarták megakadályozni. Mindkét alkalmazási forma napjainkban is fennmaradt (pl. kenyércímke). – Az első kenyérbélyegző Trójából maradt fenn (i. e. 2000 körül volt); kenyérjegyeket az ókorból és a középkorból is nagy tömegben ismerünk. – Irod. Meldau, R.: Zeichen, Warenzeichen, Marken (Berlin – Zürich, 1967).
Tárkány Szücs Ernő
