Államtudományok.
Államtudományok. A szó legtágabb értelmében «államtudományok» mindazok a tudományok, amelyek tárgyát az állam s az állami élet képezi, tehát a jogtudomány (beleértve a nemzetközi jogot) és a közgazdaságtan meg a szociologia is. Azon irányadó befolyásnál fogva azonban, melyet az európai egyetemek történeti fejlődése szellemi életünk formáinak rendszerére mindenkor gyakorolt, a jogtudomány nem számíttatik, a szó szorosabb értelmében, az Á. közé, kivéve az államjogot (s ennek ágait: alkotmányjog, közigazgatási jog), aminthogy a közgazdaságtannak is csak államgazdasági része nevezhető ez értelemben A.-nak, egyéb ágai a szociologiával együtt stb. külön csoportot, a szorosabb értelembeni társadalmi tudományt képezvén. Szintúgy a történelemből is csak az alkotmánytörténelem számítható ide. A statisztika azonban ide tartozik, a pénzügytan szintén. A szó legszorosabb értelmében Á.: 1. az állambölcsészet, mely az állam természetének végokaival, eredetével, lényegével és végcéljával; Z. az államtan, vagyis politikai tudom. (Wissenschaftliche Staatslehre és «Politik als Wissenschaft», «Science politique,»,«Political science», lord Broughamnál még ekként «Political Philosophy», aminthogy az angolok pár évtizeddel ezelőtt még a kisérleti fizikát is «Natural Philosophy»-nak nevezték, az olaszoknál «Scienza di stato, Scienza politica»), mely az állammal, annak létföltételeivel, formáival, intézményeinek alapvető mozzanataival 6s életműködésével empirikusi alapon foglalkozik és két nagy ágra oszlik, ú. m. tulajdonképen államtanra és alkotmánypolitikára, amaz az államformák elméleti rendszerének megállapítására, emez pedig az elmélet terén nyert alaptételek konkrét értékesítésére törekedvén első sorban; 3. az egyes államok pozitiv államjogának rendszeres elmélete (alkotmányjog és közigazgatási jog) és alkotmánytörténelme; 4. összehasonlító államtudomány (öszszehasonlító alkotmányjogisme és összehasonlító közigazgatási jogisme). A német szakirodalom temérdek osztályozását és beosztását kisérlette már meg úgy az államtudományoknak egyátalán, mint az államtudományoknak a szó legszorosabb értelmében (l. Robert von Mohl, Dahlmann, Escher, Rau, Zacharise, Schmitthenner, Ahrens, Bülau, Gareis, Treitschke, Bluntschll, Lorenz von Stein, Holtzendorty, Walcker, Henschel stb. ide vonatkozó munkálatait); mind e beosztási kisérletek azonban csak a fogalomzavart növelték, a helyett, hogy az eszmék tisztázásához lényegileg hozzájárultak volna.
Az államtudományi irók által elfogadott egyéb felosztások: Egyik szerint az Á. bölcseletiek, v. történelmiek. Az előbbiekhez tartoznak: általános államtan és társadalomtan, államjog, nemzetközi jog, politika, nemzetgazdaságtan, pénzügytan; az utóbbiakhoz pedig: államtörténelem, államrajz (statisztika). Más felosztás szerint: bevezetésül szolgál az általános államtan és az államtudományok ,jogiak (bölcseleti és tételes államjog közigazgatási jog, pénzügyjog, nemzetközi jog), politikaiak (alkotmányi és kormányzati politika) gazdaságiak (nemzetgazdaságtan, pénzügytan), történelmiek (államtörténelem, statisztika). Ismét más felosztás szerint, melyhez azonban sok szó fér: az Á. v. elméletiek (általános államtan, társadalomtan), v. gyakorlatiak (alkotmányi és kormányzati politika mint alaki államtan, a nemzetgazdaságtan, pénzügytan, igazságszolgáltatási, művelődési, hadügyi, külügyi politika, közrendészettan mint anyagi államtan). L. Kautz: Politika, Kogler: Államtan, Pauler: Encyclopaedia, Bluntschli: Allgem. Staatslehre, Mohl: Encyclopaedie der Staatswissenschaften stb.
