Bélgiliszta
Bélgiliszta (Ascaris lumbricoides L.). a fonálférgek osztályába s az Ascaris-nembe tartozó élődi féregnem; orsóalaku teste elől valamivel vékonyabb, mint hátul; a hátoldali szájkaréjon 2, a másik kettőn 1-1 szemölcs emelkedik, belső szegélyük rendkivül finoman fürészfogazott; a test burka vastag, a petefészkek majdnem 5-ször oly hosszuak, mint a test; a hím 25 cm. hosszura és 3,.2 mm. szélesre, a nőstény ellenben 40 cm. hoszszura és 5,5 mm. szélesre is megnő. Az egész földön el van terjedve s az ember vékonybelében élősködik, de innen felhatolhat a gyomorba, a garatba, sőt a légcsőbe is, amidőn fuladást is okozhat; a bél falába nem kapaszkodik bele s ezért könnyen elűzhető. Veszélyes tüneteket csak akkor okoz, ha nagy tömeggé fölszaporodik, amidőn veszélyes székrekedést okozhat. A szarvasmarhában s disznóban élősködő bélgiliszta azonos az emberével. Színe friss állapotban sárgásbarna vagy vörhenyes, és sajátságos, kellemetlen szagú. Ovális alaku és fehérjenemü anyaggal körülvett petéi a szabadba jutnak s a vízben v. a nedves földben fejlődnek tovább, még pedig rendkivül lassan, rendesen 5-6 hónap alatt, de a lárva e helyen nem fejlődik anyányivá, hanem ismeretlen utakon vándorol mindaddig, míg az emberbe tolakodik és az anyához hasonlóvá lesz. Legbiztosabb elüző szere a santonin. A gyógyszertárakban 25 milligr. tartalmu santoninos cukorkákat tartanak előre elkészítve (giliszta-cukor).
