Csontház
Csontház (lat. ossarium). A középkorban a temetőkben emelt olyan kisebb kápolnaszerü épület, amelybe uj sirok ásása alkalmával a temető szentelt földében talált csontokat hányták. Mivel a régi temetők legtöbbször a temlomok körül terültek el, a C.-at igen gyakran a temlomhoz hozzáépítették; sőt vannak esetek, amikor a templom minden egyes külső gyámpillére közötti térség alul egy-egy kis C.-at fogadott magába. Vannak azonban egészen különálló C.-ak is. A C.-aknak egyik oldala rendesen sok apró nyilással volt átlyukasztva, hogy a belsejükben felhányt csontokat kivülről látni lehessen. Ilyen p. az l. ábrában
1. ábra. Faouëti csontház.
látható faouët-i (Franciaorsz.) C., mely a templomnak támaszkodik, ablakokkal áttört oldala pedig a temetőre néz.
2. ábra. Jáki csontház.
A magyarországi csontházak különálló épületek, rendesen köralaku alaprajzzal és egy kis apszissal (Szakóca, Selmecbánya), v. mint a jáki: nagykarélyu alappal (l. 2. és 3. ábrák).
3. ábra. A jáki csontház alaprajza.
