Dinasztia
Dinasztia (gör.) alatt mai nap az uralkodó családokat, vagy ugyanazon családból származó uralkodókat együtt értjük, s igy mondjuk Habsburg-, Bourbon-, Hohenzollern D. Az uralkodó család fejét, vagyis az uralkodót pedig gyakran a dinaszta szóval jelöljük. E kifejezések eredetileg az ó-görög világban nyertek alkalmazást az előkelő, nagy vagyonu és különösen a kiváló politikai szereppel biró családokra, vagy egyesekre, tehát első sorban a főhatalom birtokosaira, de csak akkor, ha nem voltak elég tekintélyesek, hogy királyi cimmel élhessenek s néha erőszakkal, csellel jutottak a hatalomhoz. Igy ismeretes Athen harminc dinasztája (különböznek a tirantól, mert többen birták a hatalmat). Továbbá a római-német birodalom középkori alkotmányában e kifejezések szintén műszót képeznek. Körülbelül a XI. századból a XV. század végéig dinasztáknak, dinasztikus családoknak azokat a szabad földek birtokosait nevezték, kik a régi alkotmány (Gauverfassung) megdölése után nem ugyan egész grófságokat, hanem egyházi vagy világi fejedelmektől nyert adománynyal a régi grófságok részeiből vagy más földekből keletkezett uradalmat birtak, közvetlen állottak a birodalom alatt és a fejedelmek, tartományi grófok (Landgrafen comes provinciales) után, mint szabad urak vagy bárók (Freie Herren, liberi barones, domini) a dinaszták rendjét alkották a főnemesség kebelében. De a XV. században, midőn a «Freiherr» cim már az alsóbb nemesség tagjainak is adományoztatik, a dinaszta családok általában grófi cimet vettek föl, és megszüntek továbbra is fokot képezni a fejedelmi főnemesség és az alsóbb nemesség között. Dinasztikus érdek, - Dinasztikus érzelem, - dinaszta jog, a dinasztiára vonatkozó, vagyis azt illető.
