Egyházi rend,
Egyházi rend, azon szentség, a mely által azok, a kik azt felveszik, papi hatalmat és különös malasztot nyernek, hogy lelki hivatalukban helyesen eljárjanak. Az E.-nek többféle fokozata van; vannak kisebb és nagyobb rendek. A kisebb rendek által kapott felhatalmazást leginkább a régi keresztények idejében használták; igy az ajtónállók (ostiarii) teendője volt az istenitisztelet idejét jelenti, bebocsátani a hiveket a szt. helyre stb; a felolvasók (lectores) felolvasták a szt. irást s előimádkoztak; az ördögüzők (exorcistae) megszabadították az ördöngösöket; az oltárszolgák (acolythi), gondoskodtak a világításról; ők hozták egyuttal a bort, vizet s az illatszereket. A nagyobb rendek: az alszerpapság (subdiaconatus), a szerpapság (diaconatus) s az áldozópapság (presbyteratus). Az alszerpapok és a szerpapok segédkeznek a misénél, mig az áldozópapok hatalma főkép abban áll, hogy a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé változtathatják, a bünöket megbocsáthatják v. megtarthatják s az Isten igéjét hirdethetik. A papi hatalom teljességét a püspökök hatalma foglalja magában, bevégzését pedig a pápai hatalomban éri el. Az egyházi férfiak közé való felvétel a hajkorona - pilis - (tonsura) feladása által történik, ami a világról való lemondást jelenti. A kik a kisebb rendeket felvették, még visszatérhetnek az egyházi szolgálatból; a nagyobb rendek felvétele után nincs többé megengedve a világi állapotba való viszatérés. Az E.-t nem lehet elveszíteni sem pedig letenni.
