Eljegyzés
Eljegyzés (sponsalia), máskép jegyváltás, kézfogás, jövő házasság iránt kötött szerződés; jogilag kötelező házassági igéret. Házassághoz az E. mulhatatlanul nem szükséges; a felek E. nélkül is közvetlenül léphetnek házasságra. Szerződés minőségénél fogva az E.-nél is a szerződés minden lényeges kellékei szükségesek. Nem jegyezhetik el magokat: az akaratelhatározásra s annak nyilvánítására képtelenek, p. őrültek, teljesen ittasok stb. A 7. évet meghaladott serdületlenek azonban az egyházjog szerint magukat jogérvényesen eljegyezhetik, de a serdültség elérésével az E.-től minden ok nélkül elállhatnak. Nem érvényes az oly személyek között létrejött E. sem, kik között valamely tiltó vagy bontó házassági akadály forog fenn. Az E. feltételhez is köthető, de ha a feltétel természetileg vagy erkölcsileg lehetetlen, az E. semmis, érvénytelen. Ha a feltétel nem teljesül, az E. sem lesz érvényes. Az E. nálunk mellékbiztosítékok által (bánatpénz, kötbér) is megerősíthető, a közönséges egyházjog s az osztrák polg. tkv. szerint azonban nem. Történhetik személyesen, vagy levélileg, vagy meghatalmazott által. Gyürüátadás, tanuk, jegyajándék stb. külső szertartások, melyek az E. lényegét s érvényét nem érintik. Az E. jogi hatását illetőleg a házasságkötésre való kötelezettség egyházjogilag is csak erkölcsi, nem jogi; a jogi kötelezettség ellentétben állván azon elvvel, hogy a házasságkötésnek szabadnak kell lennie «Cum libera debeant esse matrimonia». Indirekt egyházi kényszerítő intézkedéseknek azonban igen is helye lehet. Az osztrák polgári tkv. határozottan akként rendelkezik, hogy az E. a házasságkötésre nézve jogszerü kötelezettséget maga után nem von. A protestánsokra nézve a nálunk érvényes Jósef-féle házassági pátens pedig azt mondja ki, hogy az E.-nek a külső formára nézve semmi ereje nincsen, habár esküvel megerősittetett, v. a leány teherbe ejtetett. Vagyoni tekintetben ellenben az E.-i szerződés meg nem tartása az ez által okozott kárnak megtérítésére kötelez. Az E.-ből a kat. egyházjog szerint kétféle házassági akadály keletkezik, az egyik tiltó, bármely más személylyel, a másik bontó vagyis köztisztességi akadály (impedimentum publicae honestatis) az eljegyzettnek első izbeni rokonaival való házasságra nézve. A protestánsoknál, minthogy az E.-nek az esetleges polgárjogi igényektől eltekintve joghatálya nincs, az E. házassági akadályt nem képez.
Az E. ereje megszünik: halál, vagy közös akarattal elválás által; ha a jegyesek egyike szerzetes rendbe lép, vagy papnak felszenteltetik; ha a jegyesek vétke nélkül köztük házasságbontó akadály keletkezik, ha a másik jegyes harmadik személylyel házasságra lép; vagy a köteles hüséget megszegi (fornicatio corporalis); a viszonyok változása folytán, ha nevezetesen az E. után oly körülmények állanak be, melyek, ha annak idején fenforognak, az E. meg nem történt volna. A változás vonatkozhatik a másik jegyesnek erkölcsi, vallási, szellemi, testi, vagyoni viszonyaira. Megjegyzendő még: a keleti egyházban, valamint a zsidóknál is a valóságos ünnepélyes eljegyzés, mely vallásos szertartások mellett történik, nem E. e szónak tulajdonképeni értelmében, nem a házasságnak előkészítése, hanem valóságos kezdeményezése, s rendesen az esketési ünnepélynek részét képezi. A trienti zsinat határozmányai előtt, amidőn a házasság érvénye semmiféle formaszerüséghez kötve nem volt, fontos jelentőséggel birt a sponsalia de proesenti és a sponsalia de futuro közti különbség, aszerint, amint az eljegyzési szavak a jelenre vagy a jövőre vonatkoztak. Az előbbi által nemcsak E., hanem valóságos érvényes házasság jött létre.
