Esthajnalcsillag
Esthajnalcsillag (alkonycsillag, hajnalcsillag, a régieknél Hesperos, vagy Phósphoros és Lucifer), a Vénus bolygó mellékneve, ha vagy a Nappal való felső együttállás után annak keleti, bal oldalán mint alkonycsillag, vagy a nappal való alsó együttállás után annak nyugoti, jobb oldalán mint hajnalcsillag tündöklik. Mindkét alkalommal Vénus egyszer éri el a Naptól való legnagyobb szögtávolságát, az elongációt, mely alkalmakkor legtovább látható naplemente után vagy napkelte előtt. Hajnalcsillag-korában a nyugoti elongáció után Vénus előrefutó mozgásban közeledik a Naphoz. Ezt elérve, vele felső együttállásba kerül és láthatatlan, majd alkonycsillag és keleti elongációba jut, melynek pillanatában rövid időn megállapodik, hogy mozgását hátrafutóvá változtassa és a Nappal való alsó együttállás felé közeledjék. Az alsó együttállás és az elongáció mintegy fele utján, ott, hol a bolygó fázisa még lehetőleg nagy s egyszersmind a Földhöz való távolsága lehető kicsiny, Vénus fényteljessége oly nagy, hogy könnyü szerrel teljes napvilág mellett is látható; ilyenkor a Lyrae (Wega) elsőrendü csillag fényét mintegy 50-szer mulja fölül. Mondják, hogy az alkony- és hajnalcsillagot régente két különböző bolygónak tartották, s hogy csak Pythagoras ismerte fel Kr. e. 500. év körül a két égi testnek azonosságát.
