Fedélhajlás
Fedélhajlás v. fedéllejtő, a fedélsikoknak esése, vagyis azon szög, melyet a fedélsik az ereszvonalon át fektetett vizszintes sikkal képez. A F.-t első sorban a klimatikus viszonyok határozzák meg, csapadékban dúsabb vidékeken az meredekebb mint a száraz éghajlat alatt; függ azonban a F. az épület stilusától is (l. Fedél), különösen pedig magától a fedőanyagtól, melylyel a tető borítva van. Ez utóbbit véve alapul, a F. minimumát a kizárólag használt héjazatok számára következőleg állapítjuk meg: szalma- és nádfödésnél 50° -45° szög, vagy a fedélgerinc magassága egyenlő az épületmélység 3/5 - 1/2-ével; egyszerü cserépfedésnél 22° -45° , vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/5 - 1/2-ével; kettős cserépfedésnél 37° -33° , vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 2/8 - 1/3-ával (cserépfedésnél leginkább 1/3 tetőmagasságot használunk); palafödésnél 26° -45° , vagy a teli magasság egyenlő az épületmélység 1/4 - 1/2-ével; kátránylemez-fedésnél 14° -11° , vagy a tetőmagasság = az épületmélység 1/8 - 1/10-ével; bádogfedésnél 9° 50' vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/12-ével; facement-fedésnél 7° 50', vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/16-ával; aszfaltfedésnél 4° 50', vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/24-ével. A F. választásánál figyelembe vesszük azt is, hogy könnyen gyuladó fedélhéjnak erősebb lejtést adjunk, mint az ugynevezett tüzállónak.
