Felfagyás
Felfagyás. Ha nedves telek alatt enyhe és kemény napok hirtelen változnak, gyakran lehet tapasztalni, hogy az őszi gabonavetés, mihelyt róla tavaszszal a hó eltünt, kihuzott gyökerekkel hever a szántóföldön; ezt a kárt nevezik a vetés F.-ának. Magyarázata az, hogy ha olvadó időre hirtelen kemény hideg áll be, a talaj felső rétegébe szivárgott viz megfagy s a talajrészecskéket nagy erővel felemeli, amidőn a talajjal együtt kihuzatnak a vetés gyökerei is, melyek ez alkalommal gyakran elszakadnak. Felengedés után a felemelt talaj visszasüpped, de a kihuzott gabona többé előbbi állását nem veheti fel, s fekve marad a talaj felületén. A F. különösen a kötöttebb, nedves talajokban tesz nagy kárt. Ellene ajánlható, hogy kora tavaszszal, mihelyt a talaj annyira megszáradt, hogy munkába vehető, a vetést nehéz hengerekkel meg kell járatni. Ezáltal a gabona szárai jól hozzányomulnak a talajhoz, s a szárak alsó bütykeiből ujabb gyökerek fejlődnek, mely alkalommal a vetés megint lábra áll. Óvakodáskép a F.-ra hajló talajokban a sekély vetés ajánlható. (Ugyanez a jelenség tapasztalható a csemetekertekben, főleg az egy-két éves, gyengébb gyökerü csemetéknél is.)
