Felvétel
Felvétel topográfiai alatt értjük általában azt a mérnöki munkálatot, amelynek segítségével valamely vidék domborzati, vizrajzi és határ viszonyairól esetleg építményeiről térképet készítünk. A művelet, mint a mérnöki tudománynak egy ága, az alsó geodéziának képezi részét. Topográfiai F. alkalmával a föld elméleti felszinét, amelyre a fizikai felszin alakját vonazkoztatjuk, mindig vizszintes siknak tekintjük és az ábrázolás is ortogonális, horizontális projekció szerint készül. (L. Térképek.) A szerint, amilyen eszközzel dolgozunk, nevezhető el a F. p. lánc-, asztal-, tachimeter-, fotogrammeter F. stb. Bármilyen eszközt használjunk azonban, két esetet kell megkülönböztetnünk: 1. Ha a F. egy már meglevő háromszögeléshez csatlakozik. Ebben az esetben t. i. már adva van egynehány fix pont s ezek körül kell a vidéket részletesebben felmérni. A háromszögelés csak vázat ad, a részleteket a F. szolgáltatja. Természetesen a háromszögelésnek sokkal pontosabban kell történni, mint a top. F.-nek. 2. Néha csak egyes, kisebb vidékekről kell térképet készítenünk, amikor nincs háromszög hálózat. Ilyenkor okvetetlen fel kell mérnünk legalább egy hosszat direkt (bázis, l. háromszögelés), mig az első esetben rendesen elég a szögmérés.A F.-hez régebben a lépést, a láncot, a busszolát, később az asztalt a dioptriával, ujabban az asztalt távcsöves vonalzóval, a tachimetert, a teodolitot és a fotogrammetriát használják, de ezek mellett történhetik a felvétel más eszközökkel is. Mindenkor először egy vázlatot készítünk (croquis) a vidékről, azután megjelölünk egyes, jól kiváló pontokat, ahova a műszerrel fel lehet állni. Ha háromszögelés áll rendelkezésünkre, akkor először a fixpontok egyikében állunk fel és tájékozunk. Mérő asztalnál, melyre már megelőzőleg a fiyxpontokat felrajzoltuk ugy, hogy azoknak egymáshoz való helyzete pontosan megfeleljen a valóságnak, a tájékozás ugy történik, hogy az asztalt addig forgatjuk, amig az asztalon felrajzolt fixpontok épen ugy feküsznek a világtájakhoz képest, mint a természetben. Teodolitnál és tachimeternél pedig a tájékozás abban áll, hogy a felveendő pontokon kivül mindig legalább egy olyan pontot is beirányozzunk, mely az előbbiekből már ismeretes.
Miután tájékoztunk, megkezdődik a részletek felvétele, a műszereknek megfelelő módon. Ha egy ponton be van fejezve a mérés, átállunk egy másik pontra, amelynek helyzete vagy már az előbbi állásokból meg van határozva (előmetszés), vagy pedig csak most határozzuk meg (hátrametszés, oldalmetszés). Akár asztallal, akár egyéb műszerrel történt a F., a mezei munka után következik a térkép kidolgozása. Tachimeter és teodolit felvételnél természetesen ezt egy hosszabb számítás előzi meg. A térképen azután fel kell tüntetni a domborzati viszonyokat u.n. rétegvonalakkal, vagy szintgörbékkel (l.o.) és esetleg vonalkázással vagy árnyékolással. A folyók, tavak, tengerek kék szinnel, a szántóföldek sárga, a rétek zöld, az erdők sötétszürke, vagy szürkészöld, a középületek vörös, a faépületek élénk sárga szinnel; az utak minőségük szerint különböző vonallal és szinnel jelöltetnek. Azonkivül egyes részletek: romok, emlékek, hidak, kőfejtők stb. lerajzolásával is segíthetünk a térkép tökéletességén. Különben erre nézve minden mérnöki testületnek megvan a maga hivatalos jelzése.
