Házasság
Házasság a hunn-szkíta népeknél, L. Családjog. H. a germánoknál. Nemzeti szokáskint monogam volt; adás-vevés formájában jött létre, a vőlegény által fizetendő, s alku utján megállapított vételár azt illette, akinek haalmában volt a nő. Az alku létrejöttét az eljegyzés követte jegygyürü átadásával - «Ist der Finger beringet, ist die Jungfer bedinget». - Az áldozattal megünnepelt egybekelést követte a «Brautlauf» vagyis a menyasszonynak a férj házához vezetése a rokonok által, akiknek jelenlétében a házaspár a menyegzői ágyra lépett . «Ist das Bett beschritten, ist das Recht erstritten». Aussteuer (Phader-phium) az, amit a nő férje házához hozott, amit pedig a férj a nőnek a házasság tekintetéből rendesen az első reggelen adott, az móring (Morgengabe). H.-akadály kettő volt, közeli vérrokonság és az egyenszülöttség (Ebenbürtigkeit) hiánya. Valóságos H. csak egyenszülöttek között volt lehetséges. Nemes és nem nemes között létrejött H. esetében a nő nem volt «echte Ehefrau», hanem «chepisa», «friudila», «Keibsweib», «Friedel», a gyermekek pedig az apa nemességében s családi jogaiben nem részesültek - «Das Kind folgt der ärgern Hand». - Ebben találja alapját a balkézre kötött H. (matrimonium morganaticum). Szabadok és nem szabadok között pedig még ilyen H.-nak sem lehetett helye. Sőt a szabad férfi, aki másnak szolgálójával egybekelt, a szolgáló urának szolgálójává lett - «Trittst du mein Huhn, so wirst du mein Hahn». - A szabad leány pedig v. kedvesét önkezüleg megölni tartozott, v. szolgaságba esett. L. még Házasságjog.
