Jogász,
Jogász, 1. joghallgató; 2. az, ki a joggal foglalkozik; elméleti és gyakorlati J. a szerint, amint a joggal mint tudománynyal, vagy gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. a fontosság, melylyel a jog az állami életben bir, megfejti s igazolja a kiváló állást, melyet az államban a J.-ok elfoglalnak, de igazolja az a nagy befolyás is, melyet a J.-ok tudományos munkássága a jognak fejlődésére gyakorolt. Rómában Augustus császár egyes kitünő J.-oknak (juris consultus) jogot adott arra, hogy nevében mondjanak véleményt. Hadrianus császár pedig azt rendelte, hogy a vélemény (responsum) adására különösen felhatalmazott J.-ok összhangzó véleménye törvényerővel (legis vicem) birjon, s a biró csak a vélemények eltérő volta esetében volt jogosítva azt a nézetet követni, melyet maga helyesnek tartott.
