Kigyóimádás
Kigyóimádás (kigyókultusz, ofiolatria), vallási kultusz, mely Ausztráliát kivéve, hol kigyó nincs, a világ minden részében többé-kevésbbé szokásban van. Ugy látszik, hogy a K. részint a földalatti istenségek, részint a tűzimádás kultuszából fejlődött ki, de mindig a rossz szellemet jelképezte. A tűz kultuszából való eredetére mutat az is, hogy a hindu, egyiptomi, persa és görög tűzisteneket részint kigyóknak, részint kigyóalaku lábakkal ábrázolják. Miután gyakran megtörtént, hogy a vallás megváltoztatásával ezeket az isteneket rossz szellemeknek nyilvánították, ez a felfogás aztán megmaradt a nép köztudatában is, mely a mennyből letaszított isteneket (a hinduknál Ahi, a persáknál Ahrimán, a görögöknél a Titánok, a zsidóknál Lucifer) kigyók alakjában örökítette meg mitoszaiban. Amerika fölfedezésekor Mexiko, Peru és É.-Amerika lakói mind kigyóimádók voltak; napjainkban a K. leginkább Afrikában és Kelet-India egyes vidékein van elterjedve, hol templomokban közköltségen táplálják a szemüveges kigyókat. V. ö. Tree and serpent worship; mithology and art in India (London 1868); Schwartz, Die altgriechischen Schlangengottheiten (Berlin 1858).
