Királyi kiváltságok
Királyi kiváltságok (privilegiumok), a magyar koronás királynak kegyelemlevelei. Egyeseknek adott kegyelmet, de általános jogszabályokat is tartalmazhatnak, utóbbi esetben a magyar jognak egyik forrását képezik. Igy a Magyarországban a szabad királyi városok és a szabad kerületeknek, Erdélyben a szászoknak különös joga kiváltságokon alapszik. A K. tárgyában főszabályt képeznek Verbőczy HK. II. R. 7-17. címe. Ezek szerint a K. érvényének alaki kelléke a törvény által előirt alakszerüségeknek (solennitates lege praescriptae) megtartása. Ezekhez tartozik jelesül: a) hogy a kancellária útján kiadassanak; b) hogy a szokásos módon (stilo modoque recepto) szövegeztessenek, az a záradék «salvo jure alieno» (mások jogainak sérelme nélkül) magától értetődvén; c) királyi s kancellári aláirás; d) királyi nagyobb pecsét valamelyikének (arany, kettős, titkos pecsét) alkalmazása; e) a K.-nak egy év alatt az illető megyében kihirdetése és foganatosítása. Anyagi kellékek: hogy a K.-t a koronás király adja, hogy az előadás valódi legyen s hogy a K. az ország törvényeit és mások jogait ne sértse. Az elősorolt kellékek hiánya miatt vannak érvénytelen K. s voltak jelesül királyaink, kiknek minden, s királyaink, kiknek csak bizonyos nemü privilegiumaik érvénytelenek. Igy újabb időből II. József privilegiumai érvénytelenek. Az erdélyi jogra is az itt kifejtettek irányadók.
