Substantia
Substantia (lat.) a. m. állomány, valaminek a lényege, veleje, ellentétben az accidenshez vagy járulékhoz, ami egy dolognak lényegtelen, külső vagy mellékes tulajdonságait jelzi. Mint filozofiai műszó S. az az állandó és változatlan, mely a változó jelenségeknek alapja, a sokféleségnek egésze. Vajjon csak egyetlen S. van-e (istenség), mint Spinoza mondja, vagy kétféle (gondolkodó és kiterjedt), mint Descartes állítja, vagy sokféle (monadok), mint Leibniz tanítja; hogy a S. szellemi vagy anyagi mivoltu-e, arról a filozofiának maig más-más a nézete.
