Vér,
Vér, a vérérrendszerben keringő az a folyadék, melynek feladata a szervezet minden részeit a szükséges táplálékkal ellátni, valamint az ott felhalmozódott bomlásanyagokat a kiválasztó szervekbe (vesékbe, tüdőkbe) elvinni, hogy ott kiválasztassanak. A vér az egész anyagcserét közvetíti. A gerinctelen állatok vére rendesen szintelen vagy sárga szinü, u. n. fehér vér, mig a gerinces állatok vére az amphioxus lanceolatus kivételével, melynek szintén szintelen vére van, skarlátvörös, egészen sötét meggyszinü. Górcső alatt a vérben szines vörös vérsejteket, szintelen fehér vérsejteket, valamint vérsejtrögöket lehet találni, melyek halványsárga szinü folyadékban, a vérnedvben (plasma sanguinis) foglaltatnak. A vér vörös szinét a vörös vérsejtek okozzák. Kémhatása lúgos. Íze a benne foglalt sók miatt sós. Szaga jellemző és az ember s egyes állatok véreé különböző. Fs. 1,050-1,059 közt van.
A vörös vérsejtek alakja a tevefélék kivételével, minden emlős állat vérében korongalaku. Az ábrán az 1-gyel jelzett vérsejtek az ember, a 2-vel jelzett a teve vörös vérsejtjeit tüntetik fel. A korongalaku vérsejtek közepe be van mélyítve s e miatt a vörös vérsejtek mindkét oldalon olyan homoru lencséhez hasonlítanak, amelynek mindkét széle le van tompítva. Midőn a néző felé a vérsejt széle van fordítva, az élén álló vérsejt pálcaalakunak látszik, mely végén lekerekítve, közepén bemélyedve tünik elő. A tevefélék vérsejtjeinek (l. az ábrát) lapos elliptikus alakjuk van.
1. az ember, 2. a teve, 3. a galamb, 4. a proteus anguonens, 5. salamandra, 6. a béka, 7. a cobitis fossilis, 8. az ammocoetes vörös vérsejtjei.
A madarak (. az ábrát), reptiliák és halak vérsejtjei is elliptikusak. A vörös vérsejt szine sárga, csak nagyobb tömegben vörös. Ismételt megfagyasztás ée feloldás, valamint villamáramnak átvezetése alatt feloldódnak a vérsejtek; éppen ugy szétesnek a vörös vérsejtek 52 C°-ra való felmelegítéskor, 60 C° körül pedig egészen feloldódnak. Ugy ezen befolyások alatt, valamint vizben is csak a vérsejtek festőanyaga, a hemoglobin (l. o.) megy az oldatba át, mig azoknak egy másik, szintelen része oldatlan állapotban marad vissza; ez utóbbit a vérsejtek sztromájának nevezik. Minden vizelvonó anyag, p. a konyhasó, összezsugorítja a vérsejteket, a vérsejtek szögletesek, egyenetlen felületüek lesznek, csak ugy, mint mikor a vér száradni kezd. A vérsejtek térfogata nem változik 6,3% nádcukor-, 6,28% tejcukor-, 3,3% szőllőcukor-, 4,1% magnéziumszulfát-, 1,01% káliumnitrát-, 0,85% nátriumnitrát, 0,94% klórkálium-, 0,6197% klórnátrium-oldatokban. Ezeknél tömörebb oldatokban, p. 0,9% konyhasótartalmon túl, zsugorodnak a vérsejtek, mig hígabb oldatokban megduzzadnak, majd pedig hemoglobinjukat elvesztik, mivel ez az oldatba átmegy.
A fehér vérsejtek azonosak a nyiroksejtekkel vagy leukocitákkal. E sejtek, mint a vörös vérsejtek, hártya nélküliek, de magjuk van, mig a korongalaku vörös vérsejteknek magjuk nincsen. Különben erősen fénytörő, lágy, összehúzékony, finoman szemcsézett protoplaszmából állanak. Elhalt nyiroksejtek alakja gömbölyü, mig az élőké igen változó. Az élő fehér vérsejtek t. i. nyulványokat bocsátanak ki magukból s e nyulványokkal tapadnak az ér falához, sőt vándorolni képesek. A vérhajszálerek falán keresztül bujnak s igy kerülnek az ereket környező nedvhézagokba mint vándorsejtek. E vándorlás oka egyfelől a sejtek tapadása az ér falához, azok amöbaszerü mozgása, valamint a vér részéről gyakorolt nyomás. Felette nagy a fehér vérsejtek kivándorlása a vérerek falán át gyuladásos folyamatok alkalmával. Ilyenkor az ütőerek megtágulnak, sok vérsejt tölti be a hajszálereket és vénákat. E miatt a vérkeringés lassubb lesz, sőt meg is akad (stasis) s a fehér vérsejtek az érfalon keresztül vándorolnak tömegesen (diapedesis).
A górcsövi alakelemektől megszabadított vért vérnedvnek nevezzük. Ezt a vérnedvet a vér alakelemeitől menten lehet nyerni, ha lehűlés vagy pepton hozzáadása által késleltetjük a vér megalvadását, ugy hogy a vérsejteknek időt engedünk a leülepítésre. Centrifugálással a vérsejtek leülepítését még inkább lehet siettetni. Igen jól lehet vérnedvet gyüjteni, ha a vérbe káliumoxalátot adunk, addig, mig a vér 0,1% oxalátot tartalmaz. Különben a valamely edényben felfogott vér csakhamar megalvad. Az eleintén hígan folyó vér ragadós, kocsonyaszerü lesz, s nemsokára az egész vér összeálló, kocsonyaszerü tömeget, a vérlepényt alkotja. Hosszabb állás után a vérlepény felszinén szintelen, legfeljebb halványsárga szinü vérsavó gyülik meg s az alvadék mind jobban összezsugorodik. Górcső alatt a vérlepényben a rostanyagot alkotó finom rostokat lehet találni s ezek hálózatában a vérsejteket. A vérlepénynek felső részében vérsejtek alig vannak vagy éppen nincsenek is, e miatt szalonnaszerüen fehéres a szine s mert azt hitték, hogy lobos betegségben szenvedők vérében képződik kiválóan, crusta phlogistica, lobos kéregnek nevezték el. Ha a vérerekből kibocsátott vért, még mielőtt megaludt volna, rázzuk, pálcával verjük, akkor vérlepény nem képződik, hanem a rostanyag külön rostokban és lemezekben válik le. Ha igy a vérből minden rostanyagot kiválasztottunk, a hátra maradó vérsejtek a savóval együtt alkotják a defibrinált vért. Ezek szerint a higan folyó vérből kiválik a vér rostanyaga. Ez a kiválás a vérnek a vérerekből való kibocsátása után 0,5-10 perccel indul meg s néhány óra alatt be van fejezve. A különböző állatok közül leggyorsabban alvad meg a galamb vére, 0,5-1 perc alatt a tyúké, 1-3 perc alatt a rúcáé. Az emlős állatok közül leggyorsabban alvad meg a juh, disznó és a házi nyúl vére, leglassabban a lóé. Alacsony hőmérsék késlelteti a vér megalvadását, mig felmelegítve 38-55 C°-ra, igen gyors a megalvadás. Éppen igy megakadályozzák alkáliák és ammoniák, siettetik érintkezés idegen testtel. Lényege abban áll, hogy a vérből valamely benne oldott fehérjenemü anyag, a fibrinogén, finom rostanyagrostok alakjában kiválik. A rostanyag mennyisége az egész vérnek 0,1-0,4 százalékát teszi. A vérnedvben ugyanis fibrinogén, szerumglobulin és szerumalbumin fordulnak elő, mint fehérjenemü testek. A vér megalvadásakor pedig eltünik a vérből a fibrinogén, fellép helyette a rostanyag, mint alvadék. Az elhaló, a vérerekből kibocsátott vérben a széteső fehér vérsejtek anyagából egy erjesztő anyag, a trombin képződik. Ez a trombin meszet ad a fibrinogénnak s igy lesz belőle vérrostanyag (Pekelha). A vér rostanyaga tehát fibrinogénnek mészsókkal való egyesülete.
A vérsavó szine sárga, fajsúlya 1,0261-1,0292. Vegyhatása gyengén lúgos. A rostanyag kiválása után a savóban visszamaradó fehérjék embervérsavóban 7-8%-ot tesznek. Ebből mintegy 3% a szerumglobilin és 4,5% a szerumalbumin. Peptonnak nyoma előfordul a vérsavóban emésztés és felszívódás közben. Ezeken kivül van a vérsavóban: húgyanyag, húgysav, kreatin, karbaminsavas mész, hippursav, cukor (0,1-0,15%), glikogén, zsírok, tejsav, borostyánkősav, lecitin, koleszterin. A sárga festőanyagot a vaj és tojássárga festőanyagával azonosnak vélik. A sók közül van a vérsavóban 0,6-0,7% konyhasó; a konyhasó e mennyisége a vérsavóban meglehetősen állandó s független a táplálékban felvett klórnátrium mennyiségétől. Ezenkivül vannak még a vérsavóban a foszforsavnak és kénsavnak nátriumsói, valamint szénsavas nátrium. Igen fontos a vérben a légnemü anyagok jelenléte. A venózus vér t. i. a szervekből hozza a szénsavat, melytől lélekzés közben a tüdőkben tisztul meg, mig hemoglobinja a tüdőlégcsere alkalmával lesz oxihemoglobinná, verőeres vérré s a szervekben veszíti oxigénjét. Átlag lehet mondani, hogy 100 térfogat vérben van:
0.0152778,0.0152778,0.0152778,0.0152778,0,0,0,DC,0.0291667,0.0291667,0.0291667,0.0291667,0,0,0,DC>
A vér mennyiségét illetőleg egészséges, felnőtt ember testsúlyának 1/13 részét teszi a vér, tehát 7,7%-át. Újszülöttnél, ha a köldökzsinórt a születés után azonnal lekötjük, 1/15, ha pedig a lekötéssel várunk, mig a köldökzsinórban minden vérkeringés megszünt, akkor 1/9 részét a testsúlynak teszi a vér súlya. Kutyánál a vér a testsúly 1/12-1/18, macskánál 1/10,4-1/21,5, nyúlnál 1/12-1/22, tengeri malacnál 1/11,6-1/18,4, galambnál 1/12-1/19,6, békánál 1/5-1/20 és halaknál 1/14-1/19 részét teszi. Általában a húsevők vérmennyisége valamivel nagyobb, mint a növényevőké. Kis állatok általában bővebb vérüek, mint a nagy állatok. A vérnek a testnek való eloszlását illetőleg mondhatni, hogy a vér egy negyed része a tükdőkben, szivben és nagy erekben van, egy másik negyed része a májban, egy harmadik a törzs izmaiban és végre az utolsó negyed rész a hátramaradó többi szervekben (Ranke). Spehl szerint a tüdők vérmennyisége az összes vérmennyiség 8,1%-át teszi belélekzéskor és 6%-át a kilélekzés alkalmával.
