Viaszbokor
Viaszbokor (növ., viaszbura Diószegiéknél, viaszmirtusz, Myrica L., Fáya Webb), a róla nevezett család cserjéje v. kis fája, 40 faja Ausztrália kivételével mind a két földségnek mérsékelt és meleg vidékén nő, Európában csak egy faj, hazánkban egy sem terem. A M. cerifera L. (l. az Olajnövények képmellékletén) alacsony bokor, ága fölfelé bolyhos, levele caknem nyeletlen, hosszas lándsás, bőrnemü, a visszája fiatalon bolyhos, később csaknem egész kopasz, mind a két lapját gyantás pontok lepik el. Him barkája hengerded, a termő barka ellipszoid, gyümölcse gömbölyü, borsónagyságu, fekete, a fehér viasz sűrün lepi el. Észak-Amerika keleti részének mocsaraiban és ingoványos helyein nő. Floridától az Erie taváig, valamint a Fokföldön is. Fekete és borsónagyságu gyümölcsét bevonó fehérs viaszát vizben főzéssel vagy máskép összegyüjtik s ez a kereskedelem növényfaggyuja v. mirtuszviasza (cera myricea). A M. Carolinensis Willd. északamerikai, a M. quercifolia L., M. laciniata Willd., M. cordifolia L. fokföldi faj, az utóbbikat itt általában termesztik, mind viaszt termel. Ez zöldes s nemcsak gyertyát öntenek belőle, hanem a hottentotta sajt helyett eszi. A M. Caracassana Humb. et Bonpl. újgranadai, gyümölcséről évenként 100 mázsa viaszt gyüjtenek. A M. gale l. (brabanti mirtusz) 0,3-1,25 m., levele lándsás, kissé fürészelt, a visszája barna molyhu. Gyümölcse a hegyelevéltől kétzászlós. Ingoványon, mocsárban Ázsia északi, Európa északi és észak-nyugati részén, valamint Észak-Amerikában terem. Az egész bokrot apró fénylő mirigy lepi el, tőle sajátságos gyantás szaga van, ezért akármelyik fától, kivált a hasonló fűztől könnyen megkülönböztethető. Erős bódító szagáért ruha közé teszik, hogy a moly hozzá ne férhessen.
