főbenjáró
főbenjáró – ‘halálos ítélettel járó ‹bűn›’; ‘igen fontos’.
Régi magyarítás a latin capitalis szóból, amely a caput, capitis (‘fej’) származéka; a szó első eleme a fővesztésre utal, amellyel régen a felségárulással kapcsolatos ún. ~ perek többnyire végződtek. Lásd még kapitális.
