szív1
szív1 – ‘‹a szájüreg vagy a tüdő kitágításával› száján át magához vesz ‹folyadékot, levegőt, dohányfüstöt›’: vért szív, friss levegőt, cigarettát szív; ‘légritkítással kiemel, áttölt’: kiszívják a vizet az elárasztott pincéből; ‘szopik’: anyja emlőjét szívja. Származékai: szívó, szívóka, szívás, szívós, szívódik, szívat, szivattyú, szivattyúz, szivárog, szivárgás, szivornya.
Hangutánzó eredetű szónak tetszik. Lehet, hogy a finnugor örökséghez tartozik: votják supsini, cseremisz supsam (‘szopik’); más nézet szerint ugor eredetű: vogul sipha, osztják szavta (‘szopik’). Feltehető, hogy ezek is hangutánzó természetű igék, és így az etimologikus kapcsolat nem szükségszerű. A szó rövidebb szí alakja, illetőleg szip- tőváltozata szerepel a szipirtyó, szipka, szipoly, szippant szavakban; a tágabb rokoni körhöz tartozik még szikkad, szimatol, szivacs, szivar, szivárvány, szívós, szopik.
