szór
szór – ‘hint’; ‘‹apróbb tárgyakat› szertedobál’; ‘‹szét- igekötővel› sokfelé küld, űz, telepít’; szétszórták az ellenséget. Származékai: szórás, szóródik, szóródás, szórvány, szórványos.
Ótörök eredetű szó: türk, csagatáj szavur, oszmán-török saur, csuvas szavar (‘hint’). A magyarban szavur ⇨ szaur ⇨ szór hangváltozás ment végbe. Lásd még szórakozik.
