szoba
szoba – ‘épületen belüli helyiség’; ‘‹régen› kemence’.
Sok nyelvben otthonos vándorszó: ófelnémet stupa (‘fűthető szoba’), német Stube (‘szoba’), középkori latin stuba (‘fürdőszoba, szoba, kamra’), angol stove (‘kemence, kályha’), ófrancia estuve (‘kemence’). Végső forrása tisztázatlan, de hihetőleg germán eredetű. Az átadó nyelvet nem tudjuk meghatározni. A magyarban a szóeleji mássalhangzó-torlódást a t kivetése oldotta fel, akárcsak a szobor esetében. A ~ azonos alakban található meg a balkáni szláv nyelvekben, a románban és az oszmán-törökben. Van okunk feltenni, hogy a kölcsönzés a magyar nyelv felől indult ki, és nem fordítva, mivel itt a szó a 13. század eleje óta kimutatható.
