torol
torol – ‘‹meg- igekötővel› megbosszul ‹bűntettet, sérelmet›’. Származéka: (meg)torlás.
A tor1 igei származéka, ritkábban ‘tort ül’ értelemben is. A középkorban olyan szolgálatra is értődött, amelyet felszabadított szolga nyújtott az egyháznak ura halála után. Ebből a korai ‘viszontszolgálatot tesz’ jelentésből fejlődhetett ki később, amikor az eredeti szokás már feledésbe merült, a ‘(rosszat rosszal) viszonoz’, ‘megbosszul’ jelentés.
