Matkó István (Kézdi-Vásárhelyi),
Matkó István (Kézdi-Vásárhelyi),
ev. ref. lelkész, szül. 1625-ben Kézdi-Vásárhelyen; szülőföldjén, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt (hol megtanult zsidóul, görögül és angolul) végezte tanulmányait, különösen a nyelvek ismeretében szerzett nagy jártasságot; azután kézid-vásárhelyi, később szászvárosi iskolaigazgató, majd borbereki lelkész lett. Innét II. Rákóczi György rendeletéből Karánsebesre ment, hogy az odavaló oláh reformátusoknak saját nyelvükön prédikáljon. E vidéknek 1658-ban történt feldulásakor Erdélybe menekült, a hol Barcsai fejedelem parancsára (állítólag mivel a hűségesküt vonakodott letenni) az év végén Sebesvárt börtönbe került, de a reá költött vádak alól tisztázta magát és negyedfél hónapi fogság után kiszabadult. Ekkor radnóthi, azután szamosujvári lelkész lett, 1660-ban pedig Felsőbányára került, hol több ideig működött, de már 1668 elején Zilahon volt. Innét Tordára ment, 1682-től pedig Kolozsvárt lelkészkedett, hol 1690-ben kolozskalotai esperes lett. Egyike a XVI. század legkiválóbb magyar protestáns hitvitázóinak, kinek Sámbár Mátyás jezsuitával folytatott polemiája egy nyilvános vitában élőszóban is nyilvánult. Róla beszélik, hogy felsőbányai prédikátor korában Sámbárral halálra disputált és legyőzvén ellenét, életének megkegyelmezett és csak két fogát huzatta ki. Nem tekintve e mesét, mely onnan eredhetett, hogy egyik iratában Sámbárt «Foga vesztett Pater»-nek nevezte; annyi való, hogy Sámbárral hevesen és sok ideig vitatkozott és iratai is Sámbár ellen irányozvák. Meghalt 1693-ban Kolozsvárt.
Munkái:
1. Fövennyen épített Haz Romlasa; avagy Három kérdések körül gögösön futkározo Sambar Matyas Jesuita Ina Szakadasa. Melyben világoson megbizonyíttatik a Szent Irasbol, I. Hogy a Pápista Vallás nem igaz Vallás. II. Hogy csak az egy Apostoli Vallás igaz, mellyet a' Cálvinisták álhatatosan vallanak. III. Hogy a Pápisták ellenkeznek a Sz. Irással, és a' régi igaz Romai Vallással, nem a' Cálvinisták. (Szeben), 1666
2. Kegyes cselekedetek Rövid Ösvenykeje, mellyen A' kegyesség gyakorlásának derék uttyára sietvén egy jó lelkű Uton járo (minek utánna már véghez vitte Istenével való szent beszélgetését az Imádságot) tudakozza ut mutatojától a' kegyes élet uttyát, a' holott Az Ut mutato minden karban, nemben és hivatalban lévő embereknek általutat mutat, az Isten előtt kedves, mások előtt becsületes és magokra nézve hasznos cselekedeteknek el-követésére a szent irásbol, mellyet Szedegetett és forditott Angliai nyelvből a kegyes életre vágyodoknak hasznokra. U. ott, 1666. (Nagy-Károly, 1762.)
3. X, ut Tök, Könyvnek eltépése Avagy, Banyasz Csakany. Mellyel amaz Fövenyen épitett s-már leromlott házát, elébbi fövenyre sikeretlen sárral ragatni akaró és 1000. mocsokkal eszelössen szinlő s-mázló Sambar Mattyas nevü tudatlă sár gyúró megcsákányoztatik ... (Sárospatak), 1668.
4. Kegyes lelkeket idvességre tápláló Mennyi Élő Kenyér: Avagy az Ur Vacsorájával jól élőknek, a Jesus Christus szent, Testével vagy Vérével való igaz közösüléseknek Sz. irás szerint való jó módgya és rendes úttya; Mellyet Anglia nyelvből Magyar nyelvre forditott, Nemzete hasznára ... Kolosvár, 1691.
5. Isten Haragjanak Igazat, s hitetlent ki-vágó Éles Kardgya; Mellyet hüvelyéből maga ki-vonván I, Fenyeget minden büneiben meg-átalkodott Népet, el-kerülhetetlen romlással ... U. ott, 1691.
Levelei Teleki Mihályhoz. Felső-Bánya, 1865. ápr. 18. és decz. 22. (Prot. Közlöny 1886. 48. sz.).
Bod, Magyar Athenas 321. l.
Katona, Historia Critica XXXVI. 745. l.
Danielik, Magyar Irok II. 194. l.
Budapesti Szemle IV. 1858. 207. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 435., 436., 446., 567. l.
Magyarosy István, A zilahi ev. ref. anyaszentegyház története. Kolozsvár, 1880. 123. l.
Prot. Közlöny 1886. 48. sz.
Szilády, Régi M. Költők Tára I–V.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 18. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1888. 45. sz.
Petrik Bibliogr. IV. 65. lap.
Pallas Nagy Lexikona XII. 403. l. (Zoványi Jenő).
