Jakusith család. (Orbovai †.)
Horváthországból, hol Pozsega megyében birták Orbovát, származtak fel Magyarországba, főleg Trencsin vármegyébe, hol Oroszlyánkő várát birták, mint annak örökös urai. Már Hunyady János harczaiban 1451-ben részt vesz a család egyik őse László, kit Serviában Kupse-nak neveztek. Ennek előde volt Jakus vagy is Jakab, kinek nevétől nevezetett a család Jakusith-nak.
Legelső, ki magyar földön telepedett meg, Jakusith Ferencz volt, 1560-ban Győr várának alkapitánya, midőn neki levelet ir gr. Eck győri főkapitány. E Ferencznek anyja Osztrosith Anna volt. E Ferencz szerzé Oroszlyánkőt és Pruszkát Trencsin vármegyében és élt még 1577-ben. Tőle a családfa következő lesarjadzást vett:
N.; Ferencz. győri alkapit. 1560.; András †; II. András báró 1606. † 1623. oct. 26. (Thurzó Judit); Dorottya (Serény Ferencz); György 1642. 1647. egri püsp.; I. Imre 1654. (hetesi Pethe Róza); János (Szunyogh Kata); Miklós. †; Erzse (Barkóczy László); Kata (1. Daróczy Fer. 2. Palocsay Istv.); Anna 1645. (Drugeth Ján.); Judit apácza.; Sára (Zay Lőr.); Zsuzsa † 1676. (1. Balassa Bál., 2. Tököly Mikl. 3. Sirchich Gásp.); Judit (Révay László); Katalin † 1716. (1. Csáky Zsigm. 2. Révay László. 3. Orechóczy Istv. 4. Szunyogh Gásp.); II.Imre † 1692. nov. 26. (Serényi Polix); Polixena Jozefa. (1. gr. Koháry János, 2. gr. Hatzfeld Antal); Teréz-Róza (1. Zichy Ádám. 2. Erdődy György)
Ferencznek fia András 1606-ban báróságot nyert. 1607-ben nőül vette Thurzó György nádor leányát Juditot. 1609-ben Sileziába követ. Meghalt 1623-ki octob 26-án. Nevezett nejétől kilencz gyermeke született. Ezek közül
György előbb veszprémi, utóbb 1642-től 1647-ig egri püspök. Mint veszprémi püspök 1638-ban a határvizsgáló bizottmány tagja, és követ a lengyel királyhoz a lyublói vár iránt; továbbá a slavoniai és horvátországi rendek sérelmeinek megvizsgálására szintén egyik kiküldött tag volt. Ő fogadta ismét vissza a szakadásra tért munkácsi görög egyesült hiveket a görög-kath. vallásra. Családi birtokán trencsinmegyei Pruszkán a Ferenczes szerzeteseknek zárdát alapita.
Anna, homonnai Drugeth János országbiró és Zemplén megyei főispán (†1645. nov. 22.) özvegye igen buzgott kath. vallása mellett. 1650-ben ő vitte be ujra Tőke-Terebesre az onnan Perényi által elüzött pálos szerzeteseket.
Kata, előbb Daróczy Ferencz neje, utóbb „tekintetes és nagyságos palocsai báró Palocsay Istvánnak Dunajecz urának hitvese“, meghalt 1648-ki jul. 12-én.
János nejétől Szunyogh Katától csak három leányt hagyott hátra. Ezek közül Zsuzsanna, előbb Balassa Bálintnak (?), másodszor Tököly Miklósnak, s végre Sirchich Gáspárnak neje volt. Meghalt 1676-ki január 16-án, kora 33-ik évében. Ennek testvére Katalin három férjet élt túl, az első Csáky Zsigmond volt († 1665.), a második Révay László, a harmadik Orehóczy István, a negyedik Szunyogh Gáspár volt. Meghalt 1716-ban.
I. Imre 1654-ben élt. Neje hetesi Pethe Rozália volt, ki férje halála után másodszor férjhez ment Pázmány Miklóshoz, ki Imre gyermekeinek gyámjává lévén, miután az árvák javait elidegenité, e végett 1659-ben az országgyülés intézkedett. I. Imrének csak egy fia maradt
II. Imre, ki 1687-ben a Vág folyamhoz országos biztosul neveztetett. Meghalt 1692-ki nov. 3-án. Neje Serényi Polixena volt, kivel együtt 1684-ben trencsinmegyei Pruszkán kórházat alapitának. Csak két leányok, ugymint Polixena 1. gr. Koháry Istvánné, 2. gr. Hatzfeldné, és Terézia 1. gr. Zichy Ádámné 2. gr. Erdődy Györgyné, – maradván, II. Imrében a család fiágon kihalt.
Azonban nem találjuk a közölt családfán azon Jakusith Imrét, ki 1590-ben törökfogságba esett, honan szintén látható, hogy e családfa sem teljes.
Czimerük ez: a vért alyjáról egy halom tetején korona van, melyből farkas emelkedik ki, bárányt tépve szét. «»