Szatmár vármegye egyik ősrégi nemes családa, mely a Kölcsey családdal egy vérség lévén, Béla király névtelen jegyzője bizonyitéka szerint a hét magyar vezérek egyikétől Ond-tól az Ete atyjától vevé származását.
Kölcse helység Szatmár vármegyében fekszik, mely hajdan a fejletlen irásmód szerint Kulch-, Kulche- és Kwlche-nek iratott, és ezt birván az első foglalás óta a nemzetség, erről neveztettek a család tagjai is a XIV. századig, a midőn azután a közös törzsből két fő-ág válván ki, az egyik a Kölcsey nevet tartá meg (Lásd Kölcsey család) a másik pedig Kende nevezeten lett ismeretessé; mig később ez utóbbi is két fő-vonalra a czégényi és csekei ágakra terjedt szét.
A közös törzs vérségéből IV. Béla király alatt élt Kölcsey Ábrahám, és mint egy irónk állitja: igen nevezetes ember volt. Utódai 1352-ben mestereknek (magistri) czimeztettek, egy 1382-ki okmány szerint pedig előkelő nemeseknek (praenobiles) neveztetnek .
Nevezett Ábrahámtól a család leszármazása következő:
Ábrahám 1260.; Dénes 1328.; András 1352.; Jakab 1352.; Mihály 1352.; Miklós 1352.; János 1352.; II. János 1368. 82.; István; György; László; Jakab. 1423.; György kitől Kölcsey család.; I. Péter; Bálint; Lőrincz kölcsei Kende 1510.; II. Péter czégéni Kende 1510. 15.; I. Tamás 1570. 1606. (Perény Kata) Folyt. II. tábl.; Vitus 1583.; Máté; Klára (Sulyok István); Márton szatmári alisp. 1610.; Pál; II. Tamás szatmári alisp. 1610–1615. (Szakolyi Erzse); Miklós (Kornis Zsófia); Péter.; András a kis; II. Mihály (Vas Erzse); Kata (Bay Fer.); Ferencz szatmári alisp. 1679.; 1686.; János 1665. (Thury Mária); Ádám szatmári alisp. 1670. 1683. (Lónyay Bora); III. Mihály 1692. szatmári alisp. (Barkóczy Mária); László 1724. ungi alispán (csicseri Orosz Éva)
László 1724. ungi alispán (Csicseri Orosz Éva); László sz. 1722. † 1803. jesuita, nváradi kanonok.; János kassai tartom. biztos (Kapy Teréz); Anna (Klobusiczky László); Krisztina (Buday István); Rozália (Pongrácz Mátyás); Klára apácza † 1806.; József husz. kapit. (Jabróczky l.); János a nádori irodában †; Pál szatmári alispán (Becski Ágnes); Mihály a tiszántúli ker. tábl. hivat.; Julianna (b. Mesko József); Mária (Fáy Bertalan); László; János †; Kriska (Eperjesi László); László.; István.; Péter.; Pál.; Mih.; Istv.; Zsigm.; Kálmán.; Károly.; Pál; Lajos (Szuhányi Laura); Bertalan.; Elemér.; Béla.; Sándor.; Ferencz.; Zsigmond.
I. Tamás, ki az I. táblán. 1570–1606. (Perényi Kata); András a nagy szatmári alisp. 1661. 62. (Sulyok Bora); Márton.; Gábor 1665–67. szatmári alisp. (Bánffy Zsuzsa); Mihály 1692.; János; Erzse (Turóczi Imre); Zsigmond 1792 szatmár v. alispán; Klára (Bánffy Farkas); Sándor (Palágyi Zsuzsa); Ferencz (Ruthényi Zsuzsa); Anna.; János (Fejes Kriska); Gábor (Rutkay Anna); Sándor (Gömöri Tullia); László; Zsigmond (él) szatmári alisp. 1832–1841. s követ. (Kállay Kata); Ferencz; N. (Széki Péterné); Gusztáv szatmári alisp. 1849. (Skultéty Teréz); Kánuth volt főszbiró 1849. (Kállay Ida); Klementina (Fogarassy Sámuel); Nydia.; Csilla.; Zsigmond.; Mathild.; Paulina.; Klaudia.
A törzs Ábrahám fiának Dienesnek fiai Kulchey János, Jakab, András, Mihály és Miklós mesterek azon hatalmaskodásárt, hogy Dománhidy Miklósnak fiát Miklóst megölték, 1352-ben szatmármegyei Ököritó és Etetykutja egész helységeiket és Macha helységnek felerészét vérdijúl Dománhidy Miklós fiainak adák által , a nevezett helységeknek a nemzetség ős időktől birtokában lévén és annak határát 1238-ban járatván meg .
1376-ban nevezett Dienesnek fia András, és Jakabnak fia II. János királyi parancs mellett Kölcse helység határát járaták .
1382-ben I. Jánosnak (a Diénes fiának) fiai: György és István, nemkülönben Jakabnak fia II. János ellenmondván Baktai Péter fiának Barnabásnak beregmegyei Baktai helységbe beiktatása iránt, ezen ellentmondás okát terjesztik elé .
1368–1376-ban nevezett Dienesnek fia András és Jakabnak fia II. János birták Czégény helységet, melyet I. Lajos király 1344-ben adományozott az akkor még közösen Kölcsey nevezetü nemzetségnek
1423-ban a Domahidy és Báthori-akkal kötött peralku utján I. Jánosnak fiai István és György Danyád helységnek két harmadrészét nyerik birtokúl .
1444-ben Kende Sándor és Mátyás Szatmár megyéből részt vettek a budai országgyülésen, és azt aláirták . Mátyás még ez évben Várnánál veszté életét.
1455-ben Kende László szatmármegyei Penészleken és Szent-Miklóson birtokrészt kap királyi adományban .
1555-ben Kende Miklós, ki csulai előnevet viselt, (s a családfán nem áll) sabáczi bán volt .
1510-ben kölcsei Kende Lőrincz és Péter birták Czégény helységét .
1515-ben most emlitett Kende Péter, már czégényi előnévvel élve szatmármegyei Istvándi, Kis-szekeres, Milota és Cseke helységben részbirtokra királyi adományt visz , nemkülönben Kölcse helység egy részére is kir. adományt nyer .
1583-ban Kölcsei Kende Vitus Dányádi birtokrészére királyi adomány-levelet nyer .
Emlitett II. Péter gyermekeinél a Kende család két fonalra szakad, az egyik a czégényi ág I. Tamástól jő le, és a II. táblázaton látható, a másik fővonal a csekei, mely Mátétól származik le.
Márton 1610-ben Szatmár vármegye alispánja .
II. Tamás Máténak fia 1609–1615-ben szintén azon megye alispánja . Egyik fia András, ki a táblázat szerint a másik ágbelitől megkülönböztetőleg kisnek iratik, 1658–1663-ban hasonlóan atyját követé az alispáni hivatalban . Ezen Andrásnak gyermekei: 1. Kata Bay Ferenczné, 2. János, kinek neje Thury Mária 1665-ben Rápolt és Tyukod helységbeli részbirtokra királyi adományt nyer , és a 3-ik testvér Ferencz, ki 1679–1686-ban szintén Szatmár megye alispánságát viselte .
II. Mihálynak Vas Erzsébettől fia Ádám 1670–1683-ig szatmári alispán , és 1681-ben országgyülési követe volt, midőn az erdélyi határok vizsgálására rendelt választmány egyik tagjául neveztetett ki . Fia III. Mihály 1692-ben atyját követé az alispánságban a másik ágból származott Zsigmonddal együtt . Ennek Barkóczy Máriától fia László 1722-ben Ung vármegyének , 1724–1726-ban pedig Szatmárnak alispánja . Nejétől csicseri Orosz Évától hat gyermeke maradt következőleg: a) László született 1722-ben. Előbb jesuita volt, azután 1776. dec. 27-én nagyváradi kanonok és kisprépost. 1801-ben tartá arany miséjét. Ő alapitá a furtai paplakot, és gazdagitá az ottani egyházat. Ő nevelteté testvérének Jánosnak unokáját Lászlót. Meghalt 1803-ban oct. 12-én. – b) János, előbb a debreczeni utóbb kassai kerületi fő-tartománybiztos. Róla alább. – c) Anna Klobusiczky Lászlóné. – d) Krisztina bölsei Budai Istvánné. – e) Rozália sz.-miklósi Pongrácz Mátyásné, és végre f) Klára orsolya-apácza, meghalt 1806-ban kora 71. évében.
Nevezett Jánosnak a tartományi főbiztosnak nejétől kapivári Kapy Teréztől ismét hat gyermeke született, ugymint 1. József előbb a nádorhuszár ezredben kapitány, több harczban vett részt, és sebeket nyert. Utóbb magát Erdélybe a gyalogsághoz téteté által. Jábróczky leánytól fia László, kinek gyermekei a táblázaton állanak. – 2. János előbb megyei hivatalt viselt, utóbb főherczeg Sándor nádornak irodájába tétetett. Legszebb korában halt el. – 3. Pál 1778-ban Szatmár vármegye alszolgabirája, 1785-ben pedig másod alispánja . Meghalt 1805-ben. Nejétől tasnádszántói Becsky Ágnestől fia Pál, kinek fiai Bertalan elhalt, és Lajos, kinek neje Szuhányi Laura 1856-ki máj. 18-án Csekében a Kölcsey siremlékét ünnepélyesen megujjitá rokonaival együtt. Gyermekeit a táblázat mutatja. – 4) Mihály a tiszántúli kerületi táblánál hivataloskodott, és Ung megye táblabirája volt. Gyermekei és unokái a családfán állanak. – 5) Julianna b. Mesko Józsefné, és 6. Mária Fáy Bertalan tornai főispán hitvese, meghalt 1800. dec. 30-án.
A II. táblázat az ugynevezett czégényi ágat mutatja. Ennek alapitója
I. Tamás 1605-ben magyar lovassági vezér volt, a midőn Zaluzovszky Péter skolai hadi parancsnok közli vele a lengyel tanácsnak és III. Zsigmond lengyel királynak parancsát, hogy a lengyel és kozák katonáknak a császári tábornál szolgálatot vállalni nem szabad . Fiának Andrásnak, ki nagynak neveztetett, lekcsei Sulyok Borbálától több gyermekei közűl Gábor több rendbeli követséget viselt Szatmár vármegye részéről, igy 1664-ben a kassai gyülésre, 1670-ben az eperjesi majd zólyomi tanácskozásra járt . Vezére lévén a megyei fölkelő nemességnek, Lónyai Anna Kemény János erdélyi fejedelemnő felhivására Mikolai Boldizsárral a Gombás nevü erdőnél a szatmári várból rakonczátlankodó német őrséget 1669-ben részint levágták, részint a Szamosba szoritották . 1672-ben már Tökölyi részén harczol, midőn társaival együtt Cobb császári tábornok által Györke falunál megveretett . Igy mint pártütőnek minden javai elfoglaltattak, később azonban 1673-ban kegyelmet nyert, melyet Kollonich Lipót püspök gr. Strassoldo tábornokhoz intézett és a szatmármegyei levéltárban lévő német levelében következőkből állott, hogy a császár „három Kende-jék életének megkegyelmezett, és jószágaikat is vissza adja, hogy őket azon (reform.) vallásban nem háborgatja, hogy Szatmár külvárosában lakhatnak, és nevezett tábornok őket a pártütők minden üldözései ellen védelmezni tartozik . Életök megmaradt, de családi adatok szerint – javaikat kamarai zálogként a gróf Barkóczyak birják. – Mindezek előtt még 1660-ban mennyire ellensége volt Kende Gábornak Barcsay Ákos az erdélyi fejedelmi praetendens, kitünik onnan, hogy midőn Szatmár-Némethi vár feladására az alkupontokat késziték, az átalános bocsánat alúl csak Kende Gábort vevé ki .
Gábornak testvére Márton 1670-ben szintén az eperjesi tanácskozmányra volt küldve Szatmár megye által .
Gábor harmadik testvérének Mihálynak fia Zsigmond 1706–1709-ben Szatmár vármegye alispánja volt , és 1705-ben mint a Rákóczy-forradalom részese a szécsényi gyülésen Szatmár vármegyét képviselte . – Azonban e korban még egy Zsigmond élt, ki 1692-ben alispán volt ; és ki a kezdődő forradalomnak ellene veté magát, és Rákóczy népe ellen harczolván, 1703-ban őt a kuruczok kardra hányák .
Az előbbi Zsigmondnak fia Sándor (vagy Sandrin) 1684-ben Szatmár vármegye szolgabirája volt .
Sándornak fia Ferencz, kinek Ruthényi Zsuzsannától Gábor, kinek fia a most élő
Zsigmond, Szatmár vármegyének az 1839-ki és 1847/8-ki országgyülésen követe, 1832–1841-ig első alispánja; 1849-ben kormánybiztos, köztiszteletben megőszült férfiu, ki övéi, ismerői és a vidék osztatlan szeretetét birja, jelenleg Czégényben saját fáradsága és szorgalma által teremtett szép tusculanumában lakik fiatal lélekkel és buzgó részvéttel kisérve a közügyeket, és a tudomány, barátság és kertészkedés örömei közt osztva fel idejét, családa ős patriarchájaként él. Nejétől Kállay Katalintól két fia él: Gusztáv, mint Szatmár megyének 1849-ben volt utolsó alispánja; testvére pedig Kanuth mint ugyanakkor azon megyének főszolgabirája vonult vissza a közpályáról. Mindkettőnek a családfán láthatólag családa van.
A család ősi czimere – mint följebb a metszvény mutatja – egy sárkánytól körített vért, melynek kék udvarában férfi kar könyöklő helyzetben, három szál kinyílt «»rózsát tart, fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog.