Sulyok család. (Lekcsei és alsó-szopori)
Szatmár megyének legrégiebb nemes családai közé tartozik. Eredetét II. András király korában keresi és álllitólag ekkor kapta volna Lekcse helységet adományban.
A család fészke – úgy látszik – Bács-Bodrog vármegye volt. Itt találjuk már a XV. század közepén Sulyok Györgyöt, ki a 1447. évi budai országgyülésen Bács vármegye követe volt. Ennek lehettek gyermekei: lekcsei Sulyok Lajos, kinek neje adorjáni Érsek Máténak leánya Érsek Katalin 1521-ben idézteti várallyai Horváth Jánost, a panaszlónőnek Bodrog megyei Erdő-allyán okozott hatalmaskodásai végett, Sulyok György 1528-ban pécsi püspök; és Sulyok idősb István, kitől a családfa következőleg sarjadzott le:
Idősb István 1470. (eny. Török Margit); Balás 1521. 1542. kir. főkomorn.; I. Ferencz; ifj. István † 1552. (Kende Klára); György † 1564. (Bornemisza Anna); Magdolna 1552. (gersei Pethő Tamás); Anna (Balassa János); Krisztina (Bocskay György); Sára (Dobó István); II. Ferencz 1550. 1570. (Csáholyi Anna); Anna (1. Both János 2. Palaticz János); Zsófia † 1590. (Geszthy János); III. István 1575. (1. Szent-Lőrinczi Kata 2. Görgey Anna); Anna (Prépostváry II. Bálint); Kata 1569.; Petronella (Suselith Horváth Mihály); 1-től István; Balás.; János 1642–47. Szatmári alispán (Bagossy Anna); Sándor; Ferencz; György 1630. (Mokcsay Kata); Sára †; Bora; 2- tól Péter (Sármasághi Bora); Sára (Osd. Kún István); Sándor (Tibay Erzse); Bora (Barakonyi Fer.); András; Kata (Ujhelyi János); Bora (1. Várady János 2. Kende András); János; Mária 1660. (1. Weer György 2. Barkóczy Zsigm.); Éva (Erőss Gábor); Ilona (Darvay Ferencz); György (1. Vass Erzse 2. Tóth Zsuzsi); Kata (Nábrády Miklós); II. János nótáztatott (Váradkay Erzse); 1-től Sándor; András; Anna (Kiss Márton); Ferencz 1663–1676. Szathmári alisp. (1. Daróczy Éva. 2. Uray Éva); 1-től László (Szentmáriay Bora); János (Kerekes Mária); 2- tól Imre.; István.; László. Folyt. a köv. lapon
«» János, ki az előbbi lapon (Kerekes Mária); Ferencz (1. Dombrády Julia. 2. Dolinay Éva); Bora (Dombrády János); János (1. Karner Anna. 2. Magos Anna); Krisztina (Rosy Mihály); Klára (Kaposy); Kata (Kürthy); László (Csomay Julia 2. Nagy Mária); Sándor (Fráter Julia); 1-től Sándor.; 2-tól József.; 1-től Julia. 2-tól András; Ádám.; Karolina.; Gedeon.; Bora.; Zsófia.; Izabella (Nagyidai Ferencz); Berta (Szaplonczay János.); Ödön 1862.; 1-től György † 1832. (Pottornyay Rozália); 2-tól Gergely †; Ignácz †; Dániel †; Mária (Kércsy István); Teréz (Stephán Márk); Ilona (Sempeteryné); Karolina (Papp Károly); Honorata (Décsey Sámuel); Rozália (Uray Andr.); György † 1843.; András †; Klára (Uray Károly)
A táblázat élén idősb István áll, mint ki 1470-ben élt. Az enyingi Török családból vett feleségétől Margittól, (vagy Krisztinától) gyermekei Balás, Ferencz, ifj. István, György és Magdolna gersei Pethő Tamásné. Ezek közűl
Balás kétségkivül az, ki 1521-ben Török Bálintot és Hedervári Ferenczet Belgrádnak kezeik közűl ki nem adására bujtogatta, miért számüzetett, de 1522-ben kegyelmet nyert. A mohácsi vész után István testvérével Szapolyai hívei 1531-ben; Nádasdy ótalmára esküsznek. Balás 1542-ben kir. főkomornok mester volt. Három leánya maradt: Anna Balassa Jánosné, Krisztina Bocskay Györgyné, és Sára Dobó Istvánné, utóbb Csáky Pálhoz ment férjhez.
I. Ferenczről mit sem tudunk.
Ifj. István 1521-ben a szabácsi várat védi Balás bátyjával, 1522-ben ő is kegyelmet kap. Valószinűleg ő az, ki 1552-ben Temesvár védelmében elesett. Neje Kende Klára volt, Kende bánnak leánya. Ettől gyermekeiről alább.
György jeles ifju – ugymond a történelem – I. Ferdinand alatt, kihez Szapolyaitól azért pártolt, hogy Hadadot megtarthassa, nőűl vette 1562-ben kusalyi Jakchy Boldizsár özvegyét. Elesett 1562-ben a halmi kastélyban. Nejéűl ártáházi Bornemisza Anna iratik. György Közép-Szolnok megye főispánja volt. 1560-ban kapta a főispánságot I. Ferdinandtól, és a 47. helységből álló Szilágyi-csehi uradalmat. Nejével a hadadi jószágokat. Gyermekeiről bizonyosat nem tudunk.
Végre Magdolna gersei Pethő Tamásné volt
Ifj. Istvánnak Kende Klárától gyermekei voltak: II. Ferencz, Zsófia Geszthy Jánosné, ki 28. éves özvegysége után Déva alatt halt meg 1590. mart. 4-én kora 64. évében; és Anna előbb bajnai Bóth Jánosnak, utóbb illadiai Palaticz Jánosnak neje, ki mint ilyen 1564-ben nyugtatta Both Gáspárt Both György fiját a neki kifizetett jegyajándokról.
Nevezett Ferencz 1552-ben vette el Tardy Máté deák (literatus) özvegyét Csáholyi Annát. Ez után 1570-ben a csáholyi uradalomban magát kir. beleegyezés folytán beiktattatta. Ettől gyermekei III. István, Anna Prépostváry Bálintné, Kata Kapy Andrásné, és Petronella Suselith Horváth Mihályné.
III. István 1575-ben Békes Gáspár részén harczol Báthori István ellen. Két neje volt; az első Szent-Lőrinczi Kata, a második Görgey Anna, kiktől tizenegy gyermeket nemzett. Közűlök
Balázs családi jegyzék szerint Báthori fejedelem főszolgája, magnélkül halt el Gyulafehérvárott, és a collegium mellett az ó-templom alá temették.
Sándor Bethlen Gábor bejárója, derék ember, Kolozsvárt halt el.
István ugyancsak Erdélyben halt el.
János alispán Szatmár megyében 1642–47-ben.
György, ki 1638-ban nejével Mokcsay Katával együtt eladja Nógrád megyei Szécsénykovácsi birtokát. Laktak Karaszlóban. Két leánya a táblán látható.
Péter, kinek Sármasághy Borbálatól gyermekei és unokája a táblán láthatók.
Sándornak nejétől Tibay Erzsébettől leánya a táblán látható.
Nevezett Jánosnak a szatmári volt alispánnak nejétől bagosi Bagossy Annától két leánya s két fia maradt; György fiaiban kihalt, II. János nótáztatott. Ennek nejétől Váradkay Erzsétől fia Ferencz volt Szatmár megyének 1663–1676-ban alispánja; és a családot máig fentartá. Első nejétől Daróczy Évától fia László, ennek ismét erdőteleki Szentmáriay Borbálától két fia a táblázaton áll.
Ferencznek másik fia János, ki kiskereki Kerekes Máriától 8 gyermeket nemzett. Közűlök János kétszer nősült, először Karner Annával, a kivel mint Eödönffy osztályrészt kapja a Közép-szolnoki peeri és körűl eső birtokokat; ettől csak egy fija György maradt, kinek Pottornyai Rozáliától ismét György született, ki 1837-ben Közép-Szolnok megyében törvényszéki ülnök volt, és magtalanúl meghalt Peerben 1843. mart. 17-én, özvegye nagydobai Décsei Mária pedig 1850. maj. 24-én.
Jánosnak Kerekes Máriától másik fia Sándor, ennek Fráter Juliannától Gedeon és Ádám. Gedeonnak a táblázaton álló két leányán kívűl fia Ödön él, ki a megfogyott családot tovább terjesztheti. – Ádámnak szintén van fia. Laknak Szatmár megyében Sályiban.
Szatmár megyében e század elején birtokos a család Csáholyban, Máté-Szalkán, Sándorfalván, Kocsordon, Sályiban, Sonkádon; különösen István Parasznyán, János Nyír-medgyesen, és Ferencz Sonkádon.
III. István 1569-ben Kata nővérével kapott Angyaloson részt kir. adományban.
Úgy látszik, hogy Istvánnak Kende Klárától is volt fia István, és ennek Kún Annától lett volna fia Péter, ki 1638-ban élt.
Ezeken kivűl volt még a családnak egy ága, mely főleg Erdélyben virágzott, és alsó-szopori (V. alsó-szópri) előnévvel élt. Kiváló törzse Sulyok Imre (tán szintén Istvánnak Kende Klárától fia) 1574-ben Erdélyben itélő mester, 1576-ban Báthori Kristóf kanczellára és Doboka megyében birtokos. Az előnevet adó Szopor helység Kolos megyében fekszik. Neje Kereszttúry Borbála volt, kivel ily családfát alkotott:
Imre 1574. (Keresztúry Bora); János 1603.; Francziska.; István † 1647. (1. Almády Anna 1620. 2. Bárczy Bora 1630.); Kata (Kapy András); Judit (Retteghy Máté); Sára (osd. Kún István)
Imrének fia János 1603-ban Székely Mózses részén harczol. Fia István 1639. 1644-ben élt, és birt Ádámoson és Tótházán. Özvegye Bárczy Bora, utóbb Petky Istvánné lett.
Nincsenek a táblázaton Sulyok Kata és Krisztina Vitéz Gáborné, kik tán a följebb említett Péternek gyermekei voltak, és mint Kún örökösöknek ügyében 1659-ben az országgyülés intézkedett.
A család czímere a paizs udvarában arany koronából kiemelkedő két bányász sulyok.