Anhidrit,
Anhidrit, szulfát-ásvány, még pedig viztől mentes mészszulfát (CaSO4) és anyagára nézve a gipsztől csak annyiban különbözik, hogy a gipsz viztartalmu; e különbségre vonatkozik a név is. Rombos rendszerbeli oszlopos kristályokban kristályosodik; kristályokban ritka, ellenben vaskosan, szemcsés vagy rostos tömegekben kősó és gipsz társaságában elég gyakori. Többnyire fehér, néha kékes vagy vöröses. K. 3-3.5, fs. 2.8-3. Három irányban jól hasad. Az A. képződéséről sokáig alig tudtak valamit. Kisérletek bizonyítják, hogy káliumszulfát és klórkalcium összeolvasztásából A.-kristályok képződnek. De földtani előfordulási viszonyai kizárják plutonikus képződését. Legnagyobb valószinüség szerint a gipszből alakult át, amint fordítva az A. gipszszé alakulhat. A mészszulfát vizoldatából rendes körülmények között gipsz és nem A. rakódik le; de ha az anyag nagyobb nyomás mellett rakódik le, vizben szegényebb kénsavas mész képződik. A gipsz tökéletesen vizteleníthető, ha azt telített konyhasóoldattal zárt edényben hevítik, mint azt Hoppe Seyler kisérletei igazoják; ilyen eljárás mellett 120-130°C.-nál anhidrit-kristályokat kapott. Rose G. különbözö helyről (Stassfurt, Lüneburg stb.) való A.-en a gipsz szerkezetét észlelte, mi ugyancsak útba igazit képződési viszonyaira nézve. Nálunk egy kevés van Zólyommegyében Óhegyen, azután Kapnikon, még pedig ércteléreken. Igen szép kristályok, szemcsés meg rostos halmazok ismeretesek Aussee, Hallein, Ischl, Stassfurt kősótelepeiből. Utóbbi helyen az alsó régióban (anhidritrégió) kősóval váltakozva vékony rétegeket képez. Wielicska és Bochnia kősótelepein sajátságos, hullámos, fodorbél formán hajtogatott alakokban találni, ezért ott az ilyent fodorbélkő-nek (Gekrösestein) nevezik. Szemcsés A. Svájcban (Val-Canaria), Lombardiában (Volpino mellett Val Camonica), a Harzban és más helyeken. A Volpino mellett termő szemcsés A. kékesszürke, eres s annyira szép, hogy dísztárgyakat faragnak belőle; külön névre, vulpinit-re keresztelték. Az A. név Klaproth-tól való. Régebb neve muriacit, mert midőn Poda abbé 1794-ben felfedezte, sósavas sónak gondolta. Harsmann karstenit-nek nevezte (Karsten tiszteletére), de a név kevéssé terjedt el. A kockapát szintén régi neve; a három hasadás irányából kockás hasadásra következtettek.
