Morálstatisztika,
Morálstatisztika, a társadalmi statisztikának az a része, mely a közerkölcsiség állapotával foglalkozik. Mint általában minden statisztika, a M. is bizonyos nagy számban fellépő jelenségek megszámlálására alapítja ismereteinket. Minden oly emberi cselekvés, mely erkölcsi megitélést enged, tárgya lehet a M.-nak. Tényleg azonban az erkölcsi minőség oly finom és nehezen megállapítható vonása az emberi cselekedeteknek, hogy csak szűk körben vagyunk képesek azt statisztikailag észlelni. Éppen a lelki indítóokok, amelyek a cselekmény erkölcsi minősítését megengednék, maradnak rendesen rejtve a társadalmi életet vizsgáló szemei előtt. Inkább a tárgyi ismertetőjelek, p. a cselekménynek vmely törvénybe ütközése, bizonyos jellegü cselekmények: a házasságok felbontása, öngyilkosság stb. észlelése az, amit a statisztikától várhatunk, anélkül hogy a cselekmények minősítésére erkölcsi szempontból oly fontos finom megkülönböztetéseket megehetők. Ez okból csak a legnagyobb óvatossággal szabad a M. adataiból következtetéseket vonni a társadalmi élet erkölcsösségére, illetve erkölcstelenségére.
A M. részeiül említhetjük a népesedési statisztika tárgyköréből a házasságok, elválások, törvényes és örvénytelen gyermekek statisztikáját, a venerikus és az alkohol okozta halálokban elhunytak kimutatásait, bizonyos betegedések statisztikáját, továbbá az öngyilkosságokét. A gazdasági statisztika egyes tényei: a szeszes italok, a fényűzési cikkek termelése és fogyasztása, a jótékonyság, adományok, valamint a bukások, csődök száma, a megtakarított pénzek mennyisége, a tőzsdék és játékok vonzereje stb. is engednek következtetést vonni a közerkölcsiség bizonyos oldalaira. A leggazdagabb mezeje a M-nak kétségkivül az igazságügyi statisztika és pedig nemcsak a bűnügyi statisztika (l. o.), hanem a polgári perek általában és azok némelyike (házassági, örökösödési) különösen, de csak akkor, ha a kellő részletezés, az észlelés szükséges finomsága megvan.
A M. által adott számok állandóságából, évről évre csaknem változatlanul való ismétlődéséből sokan bizonyos metafizikai törvényszerüséget akartak levezetni és az emberi akarat szabadságának kérdésében ez alapon dönteni. Ezen törekvések teljesen céltévesztettek: a M. adataiban mutatkozó állandóság csak annak bizonyítéka, hogy a társadalom rövid időközök alatt jellegében nem változik; az emberek természete, az akarat-elhatározásokat befolyásoló indokok gyors átalakulást nem mutatnak. A számok állandósága különben sem oly nagy, hogy a valószinüségi számítás ki nem mutathatná azt, hogy a tényleges hullámzások a puszta véletlennel nem magyarázhatók. Éppen az újabban folyton szaporodó statisztikai anyag segélyével kimutatható nagyobb változások okainak fürkészése vezet hasznos következtetésekre, amennyiben lehetségessé válik a társadalmi viszonyok változásának hatását a közerkölcsiségre kimutatni s ez által annak befolyásolására az utat egyengetni.
