Tengeri sünök
Tengeri sünök (Echinoidea), a tüskebőrüek (l. o.) állatkörének egyik osztálya. A test alapalakja többé-kevésbbé gömb, vagy még inkább zsemlyeforma, de felső és alsó fele különnemü. Az alsó oldalon fekszik a szájnyilás, mig ellenben a felsőn az ivar- és alfelnyilás, továbbá a madrepora-lemez. A páncél szilárdan egymás mellé és bizonyos szabály szerint sorakozott mészlemezekből áll. E lemezek csak kivételesen mozgékonyak, de mindig sorokba rendeződöttek és délkörösen a szájnyilástól az alfelnyilásig emelkednek. Fejlődésük menetében igen jellemző a mészvázas pluteus-lárva, melynek nem egyszer a rendes csillangósoron kivül még négy csillangós karélya is van, néha azonban páratlan környujtványt visel. Legnagyobb részük társaságban él és a helyváltoztatásnál az ambulakrál lábacskákat meg a tüskéket használják. Táplálékuk legnagyobb részben korhadó szerves anyagokból áll, amelyeket iszappal és homokkal együtt nyelnek el. Egyesek a sziklákba mélyedéseket vájnak, mások idegen testekkel födik be magukat, hogy igy felismerhetetlenekké váljanak. Vannak partokon és mélységekben élők; az utóbbiak között sok olyan van, amelyeknek legnagyobb része már kihalt. Földrajzi elterjedésüket illetőleg Agassiz négy csoportba osztotta: 1. atlantiak, melyek az arktikus sarki övet, az amerikai partok kivételével, az északi Atlanti-oceánt, a Földközi-tengert, és a Csendes-oceán északi részét lakják; 2. amerikaiak, amelyek a Mexikói-öböltől és a braziliai partoktól kezdve Afrika nyugati partjáig terjednek, továbbá otthonosak É.-Amerika keleti, Amerika nyugati és Ázsia keleti partjain; 3. indiai-csendestengeriek, amelyek a Vörös-tengert, az Indiai-oceánt és a Csendes-oceán forróövi részeit lakják; 4. ausztráliaiak, amelyek a déli sarkot, Ausztrália déli, keleti és nyugati partjait, Új-Zélandot, a Jóremény-fokot és Dél-Amerika déli csúcsait lakják. Kihaltakat minden korból ismernek. A legrégibbek lemezkéik eltérő számával feltünően különböznek a fiatalabbaktól s ezért külön alosztályba egyesítik; számuk sokkal nagyobb az előkénél, mintegy 2000, mig az utóbbiaké 300. Két alosztályra, ezen belül több rendre, alrendre és családra osztatnak. I. alosztály: Enechinoidea, 20 lemezsorból összetett páncéllal; csak egylikacsu genitállemezekkel. Az összes élő fajok ide tartoznak (300), mintegy 106 nemből, ugyszintén a kihaltak is (2000), a Palae echinoideák kivételével. Má a triaszban jelentkeznek s a liaszban is még kis számuak, a középjurától kezdve azonban számuk növekedik, mig a krétakorban legnagyobb volt. 1. rend. Regularia, a hát középpontján fekvő alfelnyilással és a hasoldal középpontján ülő szájjal, jól fejlett rágókészülékkel, egyforma és egyszerü ambulakrállábacskákkal. 1. alrend. Entobranchiata, külső szájkopoltyuk nélkül; ezek helyett a rágókészülék mellett belső, kopoltyuforma kitüremlésekkel; a szájterületen ambulakrál és interambulakrál, mozgatható lemezekkel. Ide tartozó család a Cidaridae 21 élő és 250 kihalt fajjal, nemei Cidaris Klein (l. Tengeri turbán), Dorocidaris, Phyllacanthus, Coniocidar is Desor. stb. 2. alrend. Éctobranchiata, külső szájkopoltyukkal, a szájtéren csak ambulakrállemezekkel. Fontosabb családok: Diadematidae, Echinidae (l. Tengeri sünfélék), Echinometridae. 2. rend. Clypeastroidea, a hát középpontjából eltávolodott alfelnyilással, egyszerü vagy levélforma ambulakrál mezőkkel, rágókészülékkel, 17 nembe tartozó 37 fajjal; az európai tengerekben csupán az Echinocyamus pusillus faj él. Fontosabb családok: Clypeastridae, Scutellidae. 3. rend. Spatangoidea (l. o.). II. alosztály: Palaeechinoidea, rendesen 20-nál több v. kevesebb lemezből álló páncéllal, többlikacsu genitállemezekkel. Eddig csak a paleozói rétegekből ismeretesek, még pedig 17 nemből 45 faj s ezek három rendbe oszthatók.
