név
név – ‘dolog, személy megjelölésére, megkülönböztetésére használt szó’: tulajdonnév, személynév, földrajzi név; ’tisztesség, hír’: nagy nevet szerzett. Származékai: neves, nevez, nevezet, nevezetes, nevező, névtelen, névtelenség, névleg, névleges.
Ősi örökség az uráli korból: vogul, osztják nem, votják nim, finn nimi, szamojéd nim (‘név’). Az indoeurópai kapcsolat (perzsa nam, görög onoma, latin nomen, angol name stb.) kétségtelen, de az esetleges kölcsönzés iránya még tisztázásra szorul. A magyar szóvégi m ⇨ v fejlődés szabályos. Lásd még névmás.
