agg
agg – ‘régi; öreg’. Származéka: aggik (‘vénül, avul’): az farkas megagván meghala (Jókai Kódex, 15. század közepe).
Ősi finnugor szavunk: cseremisz szongo (‘öreg’). Ez hosszú átalakulás után az ősmagyarban ag lett, majd fejlődése kétfele ágazott. Egyik ágon megőrizte, s meg is kettőzte a -g végződést. (Ebbe a „konzerválásba” belejátszott, hogy a szó igenévszó volt, s igei alakja mindig megtartotta -g tövét.) A másik ágon a szóvégi -g gyengült, majd u félhangzóvá vált. Az au szabályosan vezetett egyfelől az ó alakhoz, másfelől az avul igéhez és annak etimológiai köréhez (a tó és tav- tőváltozatok mintájára, lásd tó). Az ~ és származéka, az elaggott választékos, enyhén régies, az aggik elavult szó. Lásd még aggódik.
