együtt
együtt – ‘egymás társaságában’; ‘másokkal, más dolgokkal egybevéve’.
Az egy mutató névmásból a -tt helyhatározói raggal formált határozószó. Eredetileg maga is helyhatározó volt ‘egyhelyütt, egyazon helyen’ értelemben, majd így értődött: ‘valakivel, valakikkel egyazon helyen’, s ezen az úton nyerte mai jelentését.
